Máglyahalál fenyegeti a sünöket

A megye számos településén gondoskodik az önkormányzat az összegyűjtött és bezsákolt avar elszállításáról. A kertbarátok ráadásul előszeretettel komposztálják a lehullott leveleket. Még a diólevelet is, igaz, külön komposztkeretbe gyűjtve. Mindehhez nem kell nagyobb alapterület, mint a lombégetéshez kéne, cserébe viszont értékes kerti tápanyagot hozunk létre a szennyező füstgázok helyett.

Ha a világot az ésszerűség irányítaná, a kérdés ennyivel le is volna rendezve.

Mivel a dolgok kicsit másképpen működnek, legutóbb a Fővárosi Állat- és Növénykert bocsátott ki országos felhívást „Máglyahalál fenyegeti a sünöket” címmel. Ebből kiderül: az ősz második fele nehéz időszak a vadon élő sünök számára. A nyár késői szakában született kölykök ugyanis lemaradhatnak a téli álomra való felkészülésben. Ráadásul az avarégetések a süncsaládok minden tagját fenyegetik, akik sokszor épp a lehullott száraz lombban keresnek maguknak telelőhelyet. A szakemberek minden érintettet arra kérnek: ha már az avarégetést mellőzni nem szándékoznak, előtte legalább forgassák át a kupacokat, hogy biztosan kiderüljön, nem rejtőzik-e bennük téli álomra készülődő sün. Felhívásuk beszámol egy esetről, ahol a sünt az utolsó pillanatban sikerült kimenteni a lángok közül. Az állat összes tüskéje lepörkölődött, és két hónapon át orrfacsaró füstszagot árasztott. Égési sérülései lassan gyógyultak, csak kétévnyi ápolás után jött rendbe teljesen.

A túl kicsi sünöknek mindenképpen segítségre van szükségük

Az ősz másik kihívása a téli nyugalmi időszakra való felkészülés a sünök számára, akik nem is annyira a hideg, mint inkább a táplálék szűkössége miatt alszanak téli álmot. Az aprócska tüskés ragadozók a télre való felkészülés jegyében ilyenkor annyit esznek, amennyit csak tudnak, hogy elegendő tartalékot halmozzanak fel a téli időszakra. Az idei születésű állatoknál a megfelelő telelősúly elérése külön kihívás lehet, különösen akkor, ha viszonylag későn, a nyári időszak végén látták meg a napvilágot. Ilyenkor előfordulhat, hogy a hideg idő beköszöntéig nem sikerül elérni a megfelelő fejlettséget és tápláltságot.

Az ilyen állatoknak mindenképpen segítségre van szükségük, mert máskülönben kétséges, hogy átvészelik-e a téli hónapokat. Ugyanakkor még a szakemberek és a tapasztalt sünmentők körében is van némi vita arról: mennyi az a grammban kifejezhető testsúly, amely alatt feltétlenül emberi beavatkozásra van szükség. A tájékoztatást kibocsátó Fővárosi Állat- és Növénykertben, ahol országos összehasonlításban is a legtöbb sünt mentik évente, a szakembereknek az a tapasztalatuk, hogy november elejére legalább 350–400 grammot kell nyomniuk az állatoknak. Ha ezt nem érik el, akkor mindenképpen érdemes a segítségükre sietni.

A Fejér megyei állatmenhelyeket megkérdezve kiderült: elterjedt a gyakorlat, hogy az ősz beköszöntével kölyöksünöket visznek be hozzájuk az aggódó megtalálók. A Hérosz megyei szervezetének fehérvári telephelyén idén is mintegy harminc növendéksünt adtak már le, akik a Takarodó úti menhely jóvoltából biztonságban felnevelkedhetnek. A házilagos „sünmentést” ugyanakkor a budapesti szakemberek senkinek sem javasolják, ehhez a munkához ugyanis nem kevés szakértelem és tapasztalat kell. Ráadásul, áll a tájékoztatóban, a Magyarországon honos sün természetvédelmi oltalom alatt áll, így otthoni tartása még akkor is jogszabályokba ütközik, ha az a legjobb szándékkal történik. Más kérdés persze a kertünket önként választó sünök esete, akiknek, a Hérosz munkatársai szerint, nyugodtan adhatunk például egy kis macskaeledelt, ha túl aprócskának tűnnének. Ezzel nem árthatunk.