Korzenszky Richárd vette át a Szent István-díjat

A Szent István-díjat minden évben kuratórium ítéli oda az arra érdemes személynek, aki életével, példamutatásával, é­let­művével, életpályájával a Szent István-i értékrend és példa erényeit, értékeit mutatja föl a jelenkor számára. Spányi Antal megyéspüspök, a kuratórium elnöke köszöntőjében így fogalmazott: „Az ember az életét sokféleképpen élheti. Sokan vannak, akik hagyják, hogy az élet valahogy elmúljon felettük, napról napra élnek. Nem azért, mert bárki erre kényszeríti őket, hanem mert nincs igazi tartalma az életüknek, nem találnak kapaszkodókat, igazi értékeket.” Nos, Korzenszky Richárdról ez biztosan nem mondható el, bár ahogy a róla készült és az ünnepségen bemutatott kisfilmben fogalmazott: ő nem alkotott semmit, csak ott volt, ahol a dolgok maguktól kialakultak.

Munkájának köszönhetően a Tihanyi Bencés Apátság újra a magyarság egyik szent helye lett

A díj átadását követően Gyóni András, a Ciszterci Szent István Gimnázium címzetes igazgatója méltatta a kitüntetettet, aki megítélése szerint 1979-ben megérdemelten lett pannonhalmi igazgató, majd a rendszerváltás idején az egyházi iskolák újraszervezésének miniszteri biztosa, ezzel a mai egyházi iskolák ökumenikus lelki-szellemi atyja. 1994-től a tihanyi lelki, kulturális, közéleti központ szervezői, a Tihanyi Bencés Apátság perjeli feladatai várták. Az apátság Richárd atya áldásos alkotó munkájával újra a magyarság egyik szent helye lett, ahol a keleti és nyugati kereszténység találkozik, s ahol gyakran együtt imádkoznak és elmélkednek a magyar keresztény egyházak.

„Keresd a békét és járj utána!”

Richárd Atya jelmondata: „Keresd a békét és járj utána!”

2018. február 4-én lemondott perjeli szolgálatáról, ám továbbra is fáradhatatlanul vál­lal prédikációkat, előadásokat, közösségi beszélgetéseket országszerte, s az új kihívásoknak is eleget tesz.

Az ünnepség végén így foglalta össze az élet lényegét: „Sose relativizáljuk azt, ami abszolút, és sose abszolutizáljuk azt, ami relatív. Tartsuk fontosnak, ami fontos, és lényegtelennek, ami lényegtelen. De vegyük komolyan az életet!”