A 170 éves magyar honvédséget ünnepelték a IX. Honvédfesztiválon

Szombaton Pákozdon, a Katonai Emlékparkban, a Nemzeti Emlékhelyen a magyar honvédség 170. évfordulóját ünnepelték. Koszorúzott Benkő Tibor honvédelmi miniszter is. Szeptember 29-én, 1848-ban volt a pákozdi csata, az 1848– 1849-es szabadságharc első csatája, első dicsőséges győzelme. Bár Jellasics bán túlerővel támadott, mégis kénytelen volt visszakozni, mert nem bírt a Móga János vezette magyar sereggel. Ettől kezdve, ama győztes naptól van magyar honvédség, később hadsereg, és ettől kezdve beszélhetünk magyar honvédről. A katonáról, aki védi a hont. A nagy nap, a csata előtti estén Sukorón, a református templomban gyülekeztek a megemlékezők, hogy fejet hajtsanak a hős elődök nagyszerű tette előtt. Akkor, 170 éve, 28-án haditanácsot tartottak a templomban.

Koszorúzással zárták a napot

A sukorói református templomban este Kardos Ábel lelkész, Mészárosné Hegyi Gyöngyi polgármester, Simon László, a Fejér Megyei Kormányhivatal elnöke, Szabó István, a Honvédelmi Minisztérium államtitkára köszöntői, ünnepi beszédei után a Honvéd Férfikar ünnepi műsorát hallhatták a jelenlévők. Csodásan szállt az ének, a zene kavargott körbe-körbe, és beszippantott mindenkit. Lenyűgöző percek voltak! Jákob János dandártábornok, protestáns tábori püspök, Takács Tamás alezredes, katolikus tábori esperes mondott ökumenikus imát a szabadságharc hőseiért.

Százhetven éve az első magyar honvédsereg kivívta első győzelmét

Szombaton Gyuricza Béla emléktáblájánál Svéd László nyugállományú orvos altábornagy emlékezett a barátra. A tisztelet virágainak elhelyezése után megkoszorúzták a csata emlékművét, ahol beszédet mondott Benkő Tibor honvédelmi miniszter. Tőle kérdeztük: 170 éves a magyar honvédség, örömökkel, fájdalmakkal, elvesztett forradalommal, világháborúkkal, de mit jelent ez nekünk?

– Az a legfontosabb, hogy emlékezzünk a hősökre, és példaként állítsuk magunk elé őket. Százhetven évvel ezelőtt a Mészeg-hegy tövében az első magyar önálló honvédsereg kivívta első győzelmét, irányt mutatva az országnak, az embereknek. A jövőnek azt üzenték, a honvédség csak akkor lehet eredményes, ha maga mögött tudja a társadalom támogatását. Többet kell beszélnünk a hazáról, hogy mindenki úgy éljen, ez a haza az enyém, ezt védte, ezért áldozta életét az apám, nagyapám és a többi felmenőm. Ezért kötelező megtennem mindent!

Eljött a nagy nap, bár nap hol volt, hol nem, időnként felhők takarták az eget, az emberek csak jöttek és jöttek. A lelátók megteltek, az állóhelyek is, ki-ki leült, ahova tudott. Fűre, földre. Földi Zoltán köszöntője után felcsendült a zene, útra kelt a Tűzmadár, gyerekek rohantak a rétre, katonák vonultak a mezőre, a népzene kötött nászt a rockkal, a popmuzsikával. A történelmi játék keretében felelevenítették a történelmet, huszár és katonai hagyományőrzők, ifjú nemzetőrök.

Koltay Gergely és a Kormorán zenéje dübörgött a hangfalakból, forradalmi fáklyaként hullva alá. Az előadó énekesek – Varga Miklós és gyermekei, Varga Vivien, Varga Szabolcs, valamint Vadkerti Imre, Papadimitriu Athina, Sipos Imre, Makrai Pál, Sipos Áron – hangja szívbe markolt. Történelemlecke volt ez mindenkinek. Jöttek a közelből, jöttek messziről. Az egyik csapat Gyuláról érkezett Pákozdra, hogy megnézzék az Esztrád Színház 1848 – A reményt adó győzelem című előadását. A táncok, a koreográfia mozgalmas és látványos volt, ágyú dörrent, puska durrogott, lovak ügettek, vágtáztak. Koltay Gábor ismét kitett magáért, értékadó zenés történelmi játékot rendezett. A végén a Mi atyánk, ki vagy a mennyekben imádsága szólt a Vargák énekhangján, miközben történelmünk tragikus véget ért szép pillanataira gondoltunk.