Eltűnt személyek után kutat Pinkóczi Diána és hű társa, Mangó

A mentőkutyások a legtöbb jelzést a rendőrségtől kapják, de gyakran a hozzátartozók közvetlenül keresik meg őket.

Pinkóczi Diána Mangó nevű belga juhászával igyekszik ott segíteni, ahol arra a legnagyobb szükség van. Minden szervezetnek saját hívószáma létezik, a rendőrségen ott vannak ezek az elérhetőségek: Diána riasztási száma egyébként a 30-511- 7310-es. Mindig megpróbálnak olyan mentőket a helyszínekre küldeni, akik a leggyorsabban érkezhetnek: például egy fehérvári riasztásra Veszprémből, Ajkáról vagy Budapest környékéről érkeznek a kutyások. Ehhez országos összefogásra van szükség, mert az idő ilyenkor nagyon fontos. Minél több személyt kell megtalálni és hazajuttatni!

Pinkóczi Diánát és Mangót különös kapcsolat fűzi egymáshoz, ezt lehetetlen nem észrevenni. De ez nem is lehetne másként, hiszen a fiatal lánynak és hűséges társának együttműködésén emberi életek múlhatnak. Mindketten a Mancsakézben Mentőkutyás Egyesület és a HUBA Rescue24 Tűzoltó és Kutató-Mentő Nemzetközi Csoport tagjai.

– Elég korán kezdhetted ezt a tevékenységet, ha már ennyi minden van mögöttetek.

– Talán 14-15 éves lehettem, amikor először találkoztam a mentőkutyázás kihívásával, és megérett bennem az elhatározás, hogy szeretnék a kutyámmal valami olyasmit csinálni, ami hasznos, és látom értelmét. Amivel segíteni tudok másokon.

– Sokan vagyunk, akik szeretik az állatokat, a kutyákat, de gondolom, a te kapcsolatod ennél különlegesebb.

– Magától jött ez. Amikor olyan fiatalon elkezdtem ezt a munkát, muszáj volt, hogy egymásra hangolódjunk: én a kutyára, a kutya pedig rám. A szimbiózis elengedhetetlen ahhoz, hogy eredményesen és jól tudjunk együtt dolgozni.

– Számolod, hány bevetésen voltál és hány embert kerestetek meg együtt?

– Ilyen adattal nem készültem, azt tudom, hogy két embert talált meg kimondottan Mangó. De hangsúlyozom, ez csapatmunka, egyedül egyetlen kutya vagy mentőkutya vezető sem tud eredményes lenni. Sok olyan bevetés volt, amikor sikeresen megtaláltuk az eltűnt személyt és vissza tudtuk adni a családjának.

Két esetet Mangó kimondottan önállóan oldott meg, mindkétszer idősek otthonából távozott és tévedt el egy lakó.

– A helyszín erdő, vagy inkább város?

– Magyarországon elsősorban a területkutatás, azaz az erdőben való eltűnés a jellemző, mert szerencsére nem vagyunk a földrengések szempontjából veszélyes helyen. Azért nálunk is előfordulhat gázrobbanás, földcsuszamlás.

– Külföldön is volt bevetésed?

– Sokszor jártunk már külföldön, de elsősorban gyakorlatokon. Dániától, Anglián át Portugáliáig sok országban jártunk, ahol azt szimuláltuk, mi történhet, milyen feladatokat kell megoldani egy földrengés esetén, s erre képeztük ki a kutyákat.

– Miként jelzi a kutya az embert?

– Az élő embert hangos, egyértelmű ugatással mutatja. Az orrát ilyenkor közel teszi ahhoz a ponthoz, ahol az embert érzi, vagy a mancsával próbálja félre kotorni a törmeléket, hogy még intenzívebb szag jöjjön feléje a romok alól. De a jelzéstől még sok munka kell ahhoz, a műszaki mentés kiszabadítsa, az egészségügyi pedig ellássa a sérültet.

– Mangó az öregkor elején jár. Jól látom?

– Mangó rövid szőrű belga juhász, már kilenc és fél éves. Szeretnék neki kényelmes kutyaéletet, nyugdíjkort biztosítani. Ő nagyon sokat dolgozott az élete során, sokat köszönhetek neki, borzasztó sokat tanultam tőle. Általa jutottam el olyan helyekre, ahová nélküle esélyem sem lett volna. Jó fizikuma van és én igyekszek neki mindent megadni ahhoz, hogy szép kutyaélete lehessen.

– Mennyit kell dolgozni egy kutyával ahhoz, hogy eredményesek tudjatok lenni a helyszínen?

– Nagyon sokat, hiszen két-három év is eltelik, amíg a kiképzés zajlik és megszerezzük azokat a vizsgákat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a kutya bevethető legyen. Ahhoz, hogy Mangó nyugdíjba vonulhasson, már évek óta képzem mellette a fiatal kutyámat.

– Mangó milyen természetű? Annyit már tudunk, hogy igazi szakértő a maga területén.

– Igen, valóban az, de igazából, ha nincs bevetésen, nem úgy viselkedik, mint egy komoly, megfontolt „szakember”. Nagyon szertelen, megőrül a labdájáért és legszívesebben egész nap azt csócsálná. Ő nem 9 és fél évesnek, sokkal inkább egy fiatal kutyának érzi magát. De amikor munkára kerül a sor, tökéletesen a feladatára tud összpontosítani. Olyankor a hozzáállása már komoly és minden szempontból megfelelő.

– Látni, hogy nagyon erős a kapocs, ami titeket összeköt.

– Az együtt töltött idő nem múlhat el nyomtalanul, teljesen egymásra vagyunk utalva. Ez pedig az évek alatt egyre csak erősödött.