Gorbacsov törte át a hallgatást

2018.01.12. 15:00

Zarándokok ezrei látogatják már a mészeghegyi Doni Emlékkápolnát

Valamikor a nyolcvanas évek második felében egy fehérvári előadó, író és költő mert álmodni arról, hogy legyen emléke a Donnál meghalt magyar hősöknek. Bobory Zoltán megálmodta az emlékkápolnát.

Nagy Zoltán Péter

Doni Emlékkápolna

Ennél azért lényegesen hosszabb volt az az út, ami az emlékkápolnához vezetett. A nyolcvanas években még nem volt szokás a történelemről beszélni, főleg úgy nem, hogy a magyar halottakat hősnek nevezzük. Bobory Zoltán úgy érezte, hogy igenis eljött az ideje annak, hogy több mint százezer halottunknak emléket állítsunk.

Többen voltak, akik azt mondták neki: „hogy jössz ahhoz, hogy egy náci hadseregről akarsz megemlékezni?” Mondhatjuk, rögös volt az út a megemlékezéssel kapcsolatban.

Mivel idehaza nem talált partnerre, Bobory Zoltán elkeseredésében Mihail Szergejevics Gorbacsovnak, a Szovjetunió elnökének írt egy levelet, amiben kérte a segítségét, hogy a Voronyezs mellett meghalt katonáknak hadd állíthassunk emléket.

- Természetesen nem számítottam válaszra, csak annyira el voltam keseredve. – mondta az FMH-nak Bobory Zoltán. És bizony ezért a „tettéért” is kapott hideget, meleget.

A Doni Emlékkápolna minden 2. világháborúban elesett magyar katonának állít emléket, amit a magyarok a világban zarándokhelynek tekintenek Fotó: nzp

Sokáig nem történt ezzel a kéréssel kapcsolatban semmi, ám egy késő este az MSZMP egyik fehérvári vezetője megkereste, és mondta neki, hogy fel kell mennie Pestre. Ugyanis az történt, hogy Grósz Károly MSZMP-főtitkár és Németh Miklós, a rendszárváltozás előtti utolsó miniszterelnök hivatalos látogatáson járt Moszkvában, ahol Gorbacsov velük üzentette meg Boborynak, hogy menjen nyugodtan, és csináljon emléket a magyar katonáknak.

Ettől a pillanattól máshogy állt a kérdéshez a Magyar Szocialista Munkáspárt. Aztán kalandosan kijutott Bobory Zoltán Voronyezsbe, ám ott az emberek semmit nem tudtak a sorsdöntő urivi áttörésről, a több mint százezer magyar halottról. Túl ezen, akkor még a környezet sem volt alkalmas arra, hogy emlékművet állítsanak a magyarok. Bobory azzal jött haza, hogy itthon kell emlékművet állítani.

1991-ben el is indította a folyamatot. Egy alapítványt hozott létre, amelybe tagként beszállt Fehérvár, Pákozd, történelmi egyházak, a Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége, a honvédség és négy magánszemély.

A kápolnára szánt 200 ezer forint támogatást Fehérváron Kovács Péter Barnabás, a kulturális bizottság elnöke terjesztette elő a testületnek. Ezen az ülésen felszólalt Kovács Ignác kisgazda-képviselő: „Nem szégyellitek magatokat? 200 ezer forintot szántok egy ilyen nagyszerű ügynek?” Ezután a testület 500 ezerre módosította a támogatást. Bobory 3200 településvezetőnek írt levelet, s ekkor beindult az adományozás, köztük nagyon sok magánszemély, nyugdíjas.

A kis pénzekből készült el a Makovecz tanítványaként emlegetett Szabó Tamás tervei alapján a Doni Emlékkápolna 1993-ban. Göncz Árpád köztársasági elnök avatta, Takács Nándor püspök szentelte 5000 ember előtt a szakrális emléket, ahol hatalmas csatákat vívtak Fehérvárért a csapatok a 2. világháborúban.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában