Sosem feledhető fekete csütörtök - Húsz éve történt a móri mészárlás

Az emberekbe oly mélyen beleivódott ez az esemény, hogy legtöbben máig élénken emlékeznek arra is, mit csináltak aznap, hol, hogyan érte őket a hír. A feltűnően nagyszámú rendőri jelenlét, az utak teljes ellenőrzése, a kiszivárgó információk arra engedtek következtetni: itt valami nagyon nagy baj történt. A Fejér Megyei Hírlap szerkesztőségébe is megérkezett a telefonhívás, tudósítónk a helyszínről számolt be az eseményekről. Később is folyamatosan tudósítottunk a perekről, a fordulatokról, interjú is készült az egyik tettessel. Az évek során pedig a sajtó figyelmének középpontjába került a móri gyilkosokhoz elvezető Szebenyi István is, aki világháborús ereklyéket kutatni indult a tarjáni erdőbe, de olyan bizonyítékokat talált, ami először a veszprémi postásgyilkossághoz, majd közvetve a móri bankrablókhoz vezetett.

2002. május 9-én Kovalcsik Katalin ment ki a helyszínre a szerkesztőségből, hogy személyesen informálódjon a történtekről. Másnapi tudósítása az újságban részletes és megrázó volt: „Schmidt Ferenc polgármester is feltűnt a rendőrségi vezetők mellett. A közelben állóktól tudtuk meg, felesége vezeti a bankfiókot. Az információ még akkor sem volt biztos, de állítólag az áldozatok között volt. A bank bejárata előtt üvegtörmelék, az elkövetők bezárták az ajtót, a mentők törték be az üveget, hogy bejussanak segíteni. De volt, akin már nem tudtak.

Hosszúnak tűnő negyedórák követték egymást, ellentmondásos hírek érkeztek a kórházakból, Budapestről, Székesfehérvárról. Az út mellől a készenlétiek mindenkit a lakótelep árnyékába tereltek, a város körül 80 kilométeres körben minden járművet ellenőriztek a géppisztolyos, golyóálló mellényes rendőrök. A lakótelep lépcsőházainak ajtajában is készenlétiek álltak, a parancs szerint…„

- Munkám során nem találkoztam nagyobb tragédiával. A helyszínen lenni pedig szörnyű volt – emlékezik vissza Kovalcsik Katalin. Kollégánk a telefonhívás után azonnal indult, persze ahogy más, úgy ő sem tudott meg semmi konkrétumot. Közben az elkövetőket már kereste a rendőrség, s később kiderült: Weiszdorn sikeresen átjutott egy pusztavámi ellenőrzésen. Közben pedig a helyszínen, mit sem sejtve, újságírók, tévés tábok, helyi lakosok, hozzátartozók, rendőrök várták a híreket. – Tettük a dolgunkat, tudósítottunk, helyiekkel beszéltünk. Csak álltam ott és láttam a bank széttört üvegét.

Később a perekről ő és Móré Erzsébet tudósított, Katalin pedig Weiszdorn Róberttel, akit később 40 évre elítéltek, készített interjút. - Megtört embert láttam akkor, aki két gyermeket hagyott otthon. Nem láttam gyilkos típusnak, nem az a macsó fajta volt, aki beront és legyilkol mindenkit – emlékezett meg róla az újságíró. Persze később a nyomozás arra engedett következtetni, hogy Nagy László volt a fő tettes, ő követte el a konkrét gyilkosságokat. Ez az ember ítélethirdetés előtt, 2007-ben állítólag öngyilkos lett a börtönben.

Ez előtt nem sokkal, 2006-ban került képbe Szebenyi, akinek Kaiser Ede és Hajdú László később megköszönhette, hogy felmentették a móri gyilkosságok vádja alól. Más ügyekben leülték a büntetésüket, mindegyikük pár éve szabadult. A Szebenyi által szolgáltatott bizonyítékok vitték új vizekre a nyomozást, s került meg Nagy. A nyomravezetői díjért azonban Szebenyi hiába hadakozott hosszú éveken át, sem az Alkotmánybíróságon, sem később, Strasbourgban nem sikerült megváltoztatnia a döntést. Szebenyi kérésünkre visszaemlékezett: - Első alkalommal postai felsőt, ruházatot, zsákot, borítékokat találtam, teljes öltözet férfi ruhát, amiről ma már tudjuk, Nagy ruhája volt. Majd egy skorpió válltámasz is előkerült, amely miatt kihívtam a rendőröket. Később visszamentem: lőszerek, lőszer-fejek, fegyverek, pisztolyok kerültek elő. A rendőrség később ezeken a lőszereken, hüvelyeken találta meg a Móron is talált DNS-t – mondja. Majd hozzáteszi, a 12 és fél milliós nyomravezetői díjért folytatott hiábavaló küzdelem kapcsán: - Kénytelen voltam elfogadni, hogy nincs tovább. A végén Strasbourg már csak azt vizsgálta, jogszerűen járt-e el a magyar bíróság. Amely egyébként arra hivatkozva utasított el, hogy a kiírás szövege szerint annak jár a nyomravezetői díj, aki konkrét információkat tud az elkövető személyére vonatkozóan. S bár az én álláspontom az volt, hogy a bizonyítékokon talált  DNS elég konkrét, mégsem bizonyult annak – mondta a hírlapnak. Hozzátéve, hogy addigra a 25 millió forintot kifizették már annak a Kiglics Attilának, akiről kiderült: hamisan tanúzott. – Mégis azt gondolom, méltánytalan volt az egész.

Megkerestük az ügyben az Országos Rendőr-főkapitányságot is, hiszen a kérdés 20 év távlatából továbbra is él a köztudatban: vajon a két gyilkos - Nagy László és Weiszdorn Róbert - elfogásával teljessé vált a bűnösök listája a móri mészárlás kapcsán? Ha igen, teljes mértékben lezárták a nyomozásokat? Egymondatos választ kaptunk: nem élnek a nyilatkozat lehetőségével…

A szálak tehát folyamatosan, éveken át bonyolódtak, sokak bicskája beletört az ügybe. A helyszínen még hat áldozatról volt szó, ám a hírek később sorra jöttek sajnos: összesen nyolc áldozatot követelt a rablógyilkosság. Őket a családtagok, barátok, környékbeliek sosem felejtik el: Schmidt Ferencné (53) fiókvezető, Józsa Ildikó (37) ügyintéző, Baka Lajosné (43) ügyintéző, Hegyi Éva (27) helyettesítő pénztáros, Szép Csaba (56) biztonsági őr, Kiss Tibor (34) biztosítási ügynök, Szűcs Zoltán (32) és felesége, Szűcs Zoltánné Bakács Gyöngyi (29) ügyfelek voltak a „fekete csütörtök” áldozatai. Húsz év után is fájó űr tátong utánuk, az értelmetlen és kegyetlen tragédia ártatlan kárvallottjai.