Az energiaárak, a drága gabona és az emelkedő bérköltségek miatt lesz drága a kenyér

Mivel a magyar nagy kenyérfaló, így minket különösen érzékenyen érint a lisztáremelés. A negyven százalékos emelés azért is ijesztő, mert akkor annál magasabb kenyéráremelést is tapasztalhatunk majd a sütőipar részéről. Arra a kérdésre, hogy miért várható ilyen nagy emelés, Vida István visszament az alapokig. A malomipari szakértő elmondta: – Kezdjük a búzánál! Már eleve nagyon magasan volt a kezdő ár, ahhoz képest, hogy aratáskor általában alacsonyabb szokott lenni, és ez az aratáskor is magas induló ár a betakarítástól napjainkig már emelkedett 40 százalékot. A magas árban annak is szerepe van, hogy jóval kisebb, jelen esetben egymillió hektár alatt volt a legfontosabb kenyérgabonánk vetésterülete. A másik befolyásoló tényező, hogy bár a tavalyi ősz jó volt, de tavasszal nem volt csapadék, egészen április közepéig. Júniusban volt egy hónapos forróság, ami csökkentette a mennyiséget, de a minőség az elmúlt 5-10 év egyik legjobbja.

Vida további összefüggésekre is felhívta a figyelmet: – Már nyár közepén látható volt, hogy a kukoricával baj lesz, augusztusra már egészen biztos volt, hogy kevés terem. A szokásos 7,5-8 millió tonna helyett csak 4,5-5 millió tonna lett, és ez is emelte a gabonaárat, ami napjainkra 90 ezer forint fölé kúszott tonnánként. A gazdák elégedettek a minőséggel és további áremelésben bízva sokan betárolják az értékes szemeket. Idén még a búza, illetve a napraforgó és a kukorica aratása idején sem volt kínálati piac, amikor egyébként mindig szokott lenni. Az extra gabonák, a durum és a tönköly esetében még komolyabb változások vannak. A németek toklászosan is elvinnék a biotönkölyt 4-500 eurót fizetve minden tonna után.

Az alapanyag kérdésén túl a malmok helyzetéről is kérdeztük a szakembert, aki elmondta: – A hazai gabonapiacon nem a magyar malmok a dominánsak, hanem az export. A takarmányozás és malomipar fele-fele arányban használja fel a hozzávetőlegesen 2.5 millió tonnát hazánkban. A többi exportra megy és az export meghatározza a hazai árakat is. Az alapanyag 70 százalékban befolyásolja a malomipari költségeket. Az üzemanyag, a fuvarozás, a szállítás árának emelkedése, az energiaárak növekedése és a bérköltség változása is felveti az áremelés jogos igényét. Jómagam 1971-ben kerültem a malomiparba. Akkor még szakmunkásként, de nem nagyon emlékszem olyan időszakra, hogy valaha is hasonló arányban növekedtek volna a gabonaárak és a gyártási költségek egyidejűleg.

Természetesen feltettük azt a kérdést, hogy a beharangozott 40 százalékos áremelés reális-e?

Vida István úgy fogalmazott: – Gondoljunk bele abba, hogy van még olyan malom, aki 110 forintért ad lisztet, miközben kilencven forint a búza. Ez döbbenet. Lassan egy kiló ára korpa is eléri a 60-65 forintot. Bárhogyan számolhatunk, osztunk-szorzunk, nettó 90 forintos búzából nem lehet 110 forintért lisztet előállítani, mert azon kőkemény veszteség van. Van olyan malom, aki már emelt, így jelenleg a piacon nettó 110-130 forint között van a BL 55-ös liszt kilónkénti ára. A kenyérliszt valamivel olcsóbb, a tésztaliszt vagy a rétesliszt drágább. Meggyőződésem, hogy a negyven százalékot úgy vetítették előre, hogy belekalkulálták az előttünk álló időszak további gabonaáremeléseit. Decemberben és januárban már nem nagyon nyitják ki a tárolókat, nincs értékesítési kényszer alatt a termelő. Emellett eleve az a szokás, hogy a gazdák aratáskor adják el a teljes termés egyharmadát, a következő harmadot legkésőbb még az év vége előtt és az utolsó harmad eladása miatt legkorábban februárban nyílnak meg a silók. Hogy a lisztek ára nőni fog, az nem is lehet kérdés, hiszen ez nem olyan, mint az üzemanyagár, hogy majd emelgetjük hetente. Az emelés elengedhetetlen, ám a mértéke a kérdés. Ha a negyven százalék nem is valósul meg, a jelenlegi átlagárhoz, vagyis a nettó 120 forinthoz képest a 25-30 százalékos lisztárnövekedés mindenképpen reális.