Gazdaság

2020.01.27. 07:35

Szabadkereskedelmi egyezmény: a megye tejtermelőit és agrárgazdálkodóit is hátrányosan érintheti, ha aláírják

Január 22-én a davosi világgazdasági fórumon Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke mindenkit meglepő kijelentéseket tett.

Sági Zoltán

Von der Leyen a DPA német hírügynökségnek elmondta: az USA által kilátásba helyezett, az EU autóiparát sújtó büntetővámok elkerülése érdekében az EU „néhány héten belül” átfogó kereskedelmi megállapodást ír alá az USAval. Ugyanezen a napon Trump elnök a CNBC-nek kijelentette: Az EU-nak „nincs más választása”, mint tárgyalni, ellenkező esetben „nagyon magas kereskedelmi adók” kivetése várható „az autókra és más dolgokra”.

Zavar a köbön

A két elnök szerdai kijelentései Brüsszelt tökéletesen öszszezavarták. „Őszintén szólva nem értem az egészet” – nyilatkozta az AFP-nek Bernd Lange, az Európai Parlament kereskedelmi tárgyalóbizottságának vezetője. Hozzátéve, a bizottság hivatalnokainál is érdeklődött, de „főnök asszonyuk kijelentését ők sem egészen tudták követni”. További zavart okozott, hogy Phil Hogan, az EU kereskedelmi biztosa kifejezetten utalt rá: Trump elnök óhajára a kereskedelmi tárgyalások körébe az agráriumot is bevonnák. Von der Leyen pedig maga beszélt róla: a hamarosan aláírandó kereskedelmi megállapodás kiterjedne az energia és a technológiák tárgyköreire is. Úgy tűnik tehát, mintha a három esztendőn át tárgyalt és vitatott, ám 2016 végére parkolópályára került transzatlanti szabadkereskedelmi egyezmény (TTIP) tért volna vissza más alakban, hogy pár héten belül rajt-cél győzelmet arasson.

Miért nem kellett a TTIP?

A három fő ok egyike az volt, hogy beengedte volna az EU piacára az USA lényegesen megengedőbb élelmiszer-biztonsági előírások alapján működő mezőgazdaságának termékeit – a klórozott csirkehústól a génkezelt vetőmagokig. A másik fő ok a „befektető kontra állam vitarendezési mechanizmus” (ISDS) volt. Magyarán, ha egy multinak nem tetszik, amit egy kormány művel: beperelheti. Így perelte be a Philip Morris 2010-ben Uruguayt, mert az dohányzásellenes kampányt indított. A kanadai Crystallex 2011-ben Venezuelát, mert az államosította aranybányáit.

Nem árt, ha sok százmillió európai sorstársukhoz hasonlóan az ország mezőgazdasági vállalkozói, tejtermelői – és persze fogyasztói is – felkészülnek a változásokra Fotó: archív (Löffler Péter)

A francia Veolia pedig 2012-ben Egyiptomot, mert az megemelte a minimálbért. A harmadik fő ok a TTIP egyoldalú módosításához kapcsolódott. Arra ugyanis, ha az egyezményt egyszer ratifikálták, már az EU tagországainak jóváhagyása nélkül is sor kerülhetett volna. Hamarosan jelentős civil ellenállás bontakozott ki a szabadkereskedelmi egyezménnyel szemben, Stop TTIP néven. Brüsszel azonban 2014 szeptemberében megtagadta a polgári kezdeményezés nyilvántartásba vételét. Erre a mozgalom aláírásgyűjtésbe kezdett az EU területén, és 2015 nyarára a szükséges egymillió helyett már bő 3 millió támogató aláírással rendelkezett. A TTIP-hez kapcsolódó hazai viták is 2015 nyarára élesedtek ki. Köztémává vált egyebek mellett, hogy a megállapodással a hazai tejtermelők és családi agrárgazdálkodók kiszorulnának az unió belső piacairól.

Kereskedelmi háború

Ekkor azonban, az uniós tiltakozókat gyökeresen új helyzetbe hozva, a migrációs áradat átcsapott Magyarország és ezzel az unió határain. 2015. szeptember 18-án a The Washington Post 8 pontba szedte, miért indult meg a hullám. A pontok között persze nem szerepelt az Európa-szerte erősödő ellenállási mozgalmak lesöprése a politika terepasztaláról, azonban tény, hogy azok eltűntek. Az EU lakói azóta mással vannak elfoglalva. Olyannyira, hogy a világsajtó vezető orgánumai a világgazdasági fórumról tudósítva is jobbára csak Greta Thunberg felszólalásáról adtak hírt. A közösségi oldalakra ennek részleteit posztolták ki első helyen. Nem pedig azt, hogy mindeközben Von der Leyen és Trump miféle nyilatkozatokat adott. Ráadásul úgy tűnik, a felek tanultak a TTIP megfenekléséhez vezető okokból. A bejelentett megállapodásnak már sem nevet nem adtak – ami hivatkozható vagy támadható lenne –, sem annak tartalmi elemeit nem tárták a nyilvánosság, de még a brüsszeli beosztott bürokraták elé sem. Hogy kereskedelmi háború zajlik, azt jobbára az USA és Kína viszonylatában szokták emlegetni. Trump azonban múlt szerdán a CNBC-nek nyíltan fogalmazott: „Először Kínával, Mexikóval és Kanadával akartam végezni. Most, hogy velük megvagyok, jöhet Európa.” (I wanted to do China first. I wanted to do Mexico and Canada first. But now that we’re all done – and now what we do is we are going to do Europe.) A globalizáció sajátossága, hogy problémái távolinak tűnnek. Ám valójában a konyhaasztalunkon végződnek. Nem árt, ha – sok százmillió európai sorstársukhoz hasonlóan – Fejér megye mezőgazdasági vállalkozói, tejtermelői – és persze fogyasztói is – felkészülnek a változásokra. Bár a biztos csak az, ami megtörtént.

Ezek is érdekelhetik