Az idősödő társadalom hosszú távú kihatásairól is szólt az OECD-konferencia

Korábban már hírt adtunk arról a rendezvényről, amelynek során a városháza dísztermében az OECD szakemberei a Magyarországról készített országtanulmányt mutatták be. A kivételes január végi alkalom létrejöttében kifejeződött: Székesfehérvár az ország azon városa, amely – miközben regionális céljaiért küzd – a magyar közösség egészéért érez felelősséget.

Portugália korábbi gazdasági és munkaügyi minisztere bevezetőjében rögzítette: Magyarország az OECD-tagállamok sorában ma az egyik legjobban teljesítő gazdaság, ahol a beruházások alakulása egészen kimagasló, meghaladja a 15%-ot is.

Minden pozitív változásnak vannak azonban árnyoldalai, amelyekről nem szabad megfeledkezni. Magyarországon történelmi mércével mérve is rekordalacsony a munkanélküliség. Ez egyrészről jó, hiszen majdnem teljes a foglalkoztatottság, másrészről rossz, mert kihívások elé állítja a foglalkoztatókat. Nincsen elegendő ember az erőfeszítések árán létrehozott munkahelyek betöltésére és nincsen elegendő megfelelően képzett munkaerő sem. Aztán: emelkednek a bérek, ami nemcsak rendkívül népszerű, de további járulékos pozitív hatásai is vannak: például nő a fogyasztás – ami újabb munkahelyeket hoz létre. E folyamatnak is van azonban visszája: ha a bérek ilyen fokú növekedési üteme sokáig tart, a Magyarországon megtermelt termékek exportára túlságosan magassá válik, ami a magyarországi gyártók versenyhátrányához vezet.

Ami a financiális helyzetet illeti, Magyarország jól végzi a dolgát, a pénzügyeit megfelelően kézben tartja, és az tapasztalható, hogy az államadósság mértéke csökken.

Ugyanakkor mutatkozik egy kockázat, ami az OECD legtöbb tagországát is érinti: az idősödő társadalom jelensége. Az idősödéssel olyan különböző járulékos költségek merülnek fel – folyamatosan emelkedő nyugdíjtömeg és növekvő egészségügyi kiadások –, amelyek hosszabb távon az államadósság mértékét is megemelhetik. Ugyanakkor az idősödés önmagában pozitív jelenség, hiszen a születéskor várható élettartam a növekvő jóléttel nő. Az OECD statisztikáiból is kitűnik: nagy átlagban a legdinamikusabban növekvő korcsoport az időseké, Japánban a 100 év fölöttieké. A magyarországi várható élettartam ettől egyelőre még elmarad – ahogy a magyar férfiaké is a magyar nőkétől, de így is áll: a nyugdíjak jelenlegi modelljét egy olyan korban alkották meg, amelyben a 60 éves életkor körüli nyugdíjazást követően általánosságban csupán 5 évnyi időtartamú nyugdíjas időszakkal lehetett számolni. Szó sem volt arról, hogy hosszú évtizedeken keresztül kelljen nagy összegű nyugdíjakat folyósítani. Így a korábbi nyugdíjrendszerek és nyugdíjkorhatárok fenntartása vagy az OECD-országok csődjéhez vezet, vagy olyan alacsony összegű nyugellátást eredményez, amely az egyének magáncsődjét jelenti majd. Mindez persze 10-20 éves távlatokban értendő, de a megelőző intézkedésekhez időben hozzá kell fogni.

Ebben a helyzetben, kifejezetten Magyarország számára, Pereira és kollégái azt javasolják, hogy (kezdésként) a férfiak és nők számára a nyugdíjkorhatárt tegyék egységessé. Eközben a legtöbb OECD-országban már trend a nyugdíjkorhatár emelése. Van, ahol egyenesen el is törölnék, hogy az egyén – kortól függetlenül – addig dolgozhasson, amíg ahhoz erőt és kedvet érez. Az igazgató elmondta még: hosszabb távon szükségesnek látszik olyan mechanizmus kidolgozása, ami a születéskor várható élettartamhoz köti a tervezett nyugdíjkorhatárt.

Magyarország helyzete még ennél is összetettebb, ugyanis itt létezik az úgynevezett időskori szegénység jelensége, ami egyrészt abból adódik, hogy vannak rendkívül alacsony nyugdíjak, másrészt abból, hogy vannak, akik egyáltalán nem kapnak nyugdíjat. Ezért Magyarország esetében az OECD szerint állami alapnyugdíj bevezetésére lenne szükség – mellé pedig olyan mechanizmusokra, amelyek az egyént minél hosszabb ideig tartják meg a munkaerőpiacon.

Az idősödés témájának zárásaként Álvaro Pereira kihangsúlyozta: e kérdés akkora jelentőségű, hogy ha egyébiránt az elkövetkező években Magyarország, az eddigiekhez hasonlóan, minden más téren jól teljesít, de az idősödés problémájára nem keres és talál megoldást, az 15 éven belül elkezdi éreztetni a hatását, és nagyjából 60 év múlva önmagában is pénzügyi csődbe viheti az országot.