Áldás két emberöltőnyi munka után

2022.06.23. 16:00

Ferenc pápától kapott áldást a pusztavámi Pratsler Jánosné

Fél évszázada jár a kezében a seprű, azóta igazítja meg a tisztára mosott, ropogósra vasalt terítőt az oltáron úgy, hogy közben egyszer sem tudott csak úgy elmenni egy hervadó virág, egy ferdén otthagyott párna mellett. Állandó pap volt már ott tizenhárom, de Kati néni csak egy van.

Palocsai Jenő

Forrás: Palocsai Jenő / FMH

Forrás: Palocsai Jenő / FMH

Megújult a pusztavámi Szent Antal-templom, és a védőszent névnapján tartott búcsún maga a megyés püspök is megjelent. Azonban ez alkalommal mégsem a szintén névnapját ünneplő Spányi Antal volt a főszereplő, hanem egy aprócska, de annál erősebb hölgy, aki egyenesen Ferenc pápától kapott apostoli áldást, amelyet éppen az egyházmegye vezetője adott át neki.

A többszörös, névnappal, templomszenteléssel egybekötött ünnepről már tájékoztattuk a feol.hu olvasóit, de Pratsler Jánosné bemutatására csak most kerül sor. Mikor felkerestük, éppen ugyanúgy a templom körül szorgoskodott, mint 56 éve mindig. Mikor odakerült a tsz-ből, hat éven át dolgozott közösen elődjével, majd hivatalosan ő lett a sekrestyés, kereken 50 esztendeje, és azóta is ellátja ezt a szolgálatot. Közben lett egy fia, négy unokája és két dédunokája. Nagy szerencse ez, hiszen Kati néni bevallása szerint ma már több feladatban segítenek neki az általa kinevelt utódok, köztük az egyik unokája és annak férje, aki az egyházközség világi vezetője is egyben.

Nagy becsben tartott emlék lett a pápától kapott apostoli áldás
Forrás: Palocsai Jenő / FMH

Természetesen megkérdeztük, hogy hogyan telt el ez a fél évszázad, milyen változásokat tapasztalt, milyen élményei voltak, és hogy miért nem ment végleg nyugdíjba a rendszerváltozás utáni esztendőben, amikor megtehette volna. Kati néni elmondta:

– Régen nagyon sokan jártak templomba, de az öregek szépen lassan elfogytak, így az idősekhez már én tartozok. Már csak az a pár velem korú jön a misére, aki még tud járni. Azonban a hívek száma nem nagyon gyarapodik, mert a fiatalok nem nagyon jönnek. A sok élmény a sok munkából fakadt, mert dolgozni mindig kell valamit. Ezért is nem maradtam otthon, amikor a kilencvenes évek elején elértem a nyugdíjkorhatárt. Itt mindig akad feladat, különösen a tavaszi időszak megterhelő, mert bár takarítani mindig kell, és a terítőknek is mindig tisztának és vasaltnak kell lennie, de a húsvét, a pünkösd és az azt követő úrnapja egy olyan időszak, amikor nagyon sok dolgot kell megcsinálni, és sokfelé kell figyelni. Megrendelni, elrendezni azt a sok virágot, elhelyezni a vázákat, cserélni a vizet, a hervadókat kivenni, de odafigyelni a gyertyákra is, és még sorolhatnám. Korábban volt hivatali munkám is bőven, hiszen nekem kellett felírni a miseszándékokat, rendezni a stóladíjakat, a temetések, esküvők ügyét, a harangozásokat halál esetén, szóval sok adminisztrációm is volt. Ez egy nagyon fontos munka, mindig úgy kell megcsinálni, hogy aki belép a templomba, az lássa a szépet és a jót is. Nagyon szerettem díszíteni, és olyan nagy élmény volt mindig a munka végeztével végigsétálni a közel 250 főt befogadni képes templomban.

Kati néni szolgálati ideje alatt 13 állandó plébános volt a településen, és olyankor gyakran nemcsak a templom díszítése és karbantartása volt a feladat, hanem sokszor főzött, mosott is az atyákra. Mint elmondta:

– Nincs két egyforma pap, így nem volt két egyforma főnököm, pedig a mostanival együtt 13 is volt, és ezek csak az állandóan itt szolgáló plébánosok voltak, de volt 15 helyettesítő is. Mondta is nekem egyszer valaki, hogy milyen különös, hogy másoknak úgy van sok főnökük, hogy sok munkahelyen dolgoztak, én meg csak egy helyen dolgozom több mint 50 éve, és mégis ennyi főnököm volt már. Közben nemcsak a papok változtak, hanem az emberek is. A mai asszonyok könnyen mennek külön az uruktól. Bátran megtehetik, hiszen van saját jövedelmük, de próbálták volna meg ezt annak idején a régi világban. 

Talán még csemeték voltak a templom mellett álló fák, amikor Pratsler Jánosné először átsétált közöttük a sekrestyeajtó felé
Forrás: Palocsai Jenő / FMH

Arra a kérdésre, hogy mik a tervei a jövőre nézvést, nem volt meglepő a válasz: 

– Dolgozni fogok. Gyorsan eltelt ez az ötven év, és már most hiányzik a munka, pedig csak elsején vonulok vissza. Persze utána is segítek, amiben csak tudok az utánam következő két házaspárnak, akik felváltva veszik át a feladataimat. Hogy mi lesz utána, azt nem tudom, de dolog nélkül nem lehetek. Önállóan ellátom magam, rendszeresen főzök, éppúgy, mint a régi világban, vagyis megfőzöm szombaton a levest és a pörköltet és effélét, és abból még kedden is van néha egy kis maradék. Aztán szerdán tészta, majd másnap főzelék. Ezek nélkül nem lenne élet az élet. Régen teljes gazdaság is volt mindemellett, tehát marhák, baromfik, disznók, de mióta a fiam elment, csak a veteményes van.

Milyen érzés volt átvenni a Ferenc pápa által küldött apostoli áldást?

– Nagyon örültem neki, és nagyon jól is esett, csak az volt a baj, hogy sírtam. Éppen június 11-re esett ez az ünnep, márpedig éppen akkor, nyolc évvel ezelőtt délután három órakor temettem el a fiamat. Sírtam, és úgy álltam ott, mint egy szerencsétlen, mein gott, tiszta feketében, és úgy vettem át a nagy becsben tartott áldást – válaszolta.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában