Mire az újvárosi mentő a hordággyal felért, megszületett a kis Sára

Krisztina köszönetet mondani azoknak a hősöknek, akik segítettek világra hozni kislányukat. Szerkesztőségünkben fogadtuk a családot, Krisztina így mondta el a történteket: 

– Reggel már voltak fájásaim, de kitartottam, mert Tamara Székesfehérváron született, és olyan jó tapasztalataim voltak, hogy úgy terveztem, a következő gyermekem is ott születik majd meg. Mikor a fájások sűrűsödtek és erősödtek, a férjem látva a helyzetet, kijelentette, hogy nem megyünk Fehérvárra, hanem a dunaújvárosi kórházba indulunk azonnal. Felhívta a barátnőmet, aki eljött Tamaráért, de mire visszaért az emeletre, elfolyt a magzatvíz. Öltöztünk, készültünk be a kórházba, de az ajtónál nem jutottunk tovább, mert átváltott tolófájásba. Ekkor megijedtem, de a férjem nyugtatott, és egyből hívta a 112-t, így a mentők nagyon hamar, pár perc múlva ki is értek a helyszínre. Amikor megláttam őket, elmúlt minden félelmem, és átvette helyét a nyugodtság és harmónia, tudtam, hogy most már jó kezekben vagyok. Elsőre úgy tűnt, hogy még be tudnak vinni a kórházba, ezért az egyikük lement a hordágyért, közben a másik két mentős meleg vizes lavórt és törölközőt készített elő. Mire felért a hordággyal – ami pár perc volt csak – meg is szültem. Nagy Erika, Csilléry Viktor és Gál István segítettek a szülésnél. Ezúton szeretném megköszönni nekik a munkájukat, úgy érzem, hőstettet vittek véghez. Szeretnénk találkozni velük, hogy megmutassuk nekik Sárát, és személyesen is köszönetet mondjunk a segítségükért. Csilléry Viktor, aki levezette a szülést, elmondta, hogy húszéves pályafutása során ez volt a negyedik alkalom, amikor szülésnél kellett segédkeznie. Egy szülés mindig emlékezetes esemény egy anya életében, de ezt biztos nem fogom elfelejteni soha, a mentőkön kívül nagy segítség volt a férjem is. 

– Apás szülés volt? – fordultam Tamáshoz meglepődve a kérdésemmel. 

– Igen, már Tamara születésénél is segédkeztem, ahogy most Sárinál is. Úgy gondolom, ez egy olyan élmény, ami még inkább összeköti a családot. A hivatásom miatt hozzászoktam a kemény helyzetekhez, de mégis izgultam és aggódtam is, felemelő és megható volt egyben aktívan ott lenni a lányaim születésénél. Nem tudtam volna passzívan ülni a szülészet folyosóján. Büszke vagyok a feleségemre, és megtisztelő, hogy elvághattam a köldökzsinórt. Ezután bevittek bennünket a kórházba, és innen már a szokásos rendben folytatódott a kórházi ápolás annyi különbséggel, hogy itt már Covid időszakában kerültek kórházba. 21 hónap különbség van a két lányka között. Tamara még éppen a pandémia előtt született. 

– Tamara már kezd feloldódni és pajkoskodik, de nagyon nyugodtak a gyerekek. Mindig ilyenek? 

– Általában nyugodtak, Tamara és Sári este nyolctól reggel kilencig alszanak, semmi gond nincs velük. Napközben is jó kislányok, jelzik, ha van valami bajuk. Így én is kipihent, nyugodt és kiegyensúlyozott vagyok. 

A beszélgetés végén arra gondoltunk, hogy összehozzuk a találkozót a hálás szülők és a hős mentősök között. Tamás sajnos a munkája miatt nem tudott elmenni a nagy találkozásra, de Krisztina igen. Egy ajándékcsomagot adott át a mentősöknek, megköszönve a segítségüket, majd kötetlen, mosolygós beszélgetés kezdődött. 

A találkozón részt vett Reszegi Imre, az Országos Mentőszolgálat Közép-dunántúli régiójába tartozó Fejér megyei mentőszervezetének vezető mentőtisztje is, akit a találkozó után szólítottunk meg. 

– A mentőknél a sok-sok tragédia mellett vannak örömteli események is. A lakáson szülés, az újraélesztések olyan események, amelyek erőt adnak a folytatáshoz. Ezek az élmények motivációt adnak ahhoz, hogy a kollégák beálljanak reggel a 24 órás szolgálatba. Mindig örülünk annak, ha valaki megköszöni a munkánkat, de a kollégák csak végezték a feladatukat, ez a mindennapi tevékenységünk része. Azért jó érzés volt látni a kollégák arcát, amikor megpillantották azt a gyermeket, akit ők segítettek világra. Az otthonszülés nem túl gyakori Fejér megyében.