A kérdés: miért szükséges a folyamatos ugattatás a lakótelep közepén?

A város sűrűbb lakótelepein hétvégén is kora reggel kezdődik az élet: akinek kutyája van, az elindul, hogy a nap első sétáját letudja kedvencével. De hogy ehhez mi szükség van arra, hogy perceken keresztül ugattassa valaki a kutyáját, jó kérdés, és fel is tette nekem egy panellakó, tudván, hogy én is kutyás vagyok.

Magam sem értem, válaszoltam, mi sosem „ugatunk”, vagy ha mégis elhangzik egy-két vakkantás, rájuk szólok, hiszen körülöttünk ezrek próbálnak pihenni. Vannak, akik éjjel dolgoztak, mások pici babát ringattak egész este, hogy csak néhány példát említsek.

Persze vannak ugatósabb fajták, de azok is inkább a labdára, botra gerjedve „vesztik el az eszüket”. Az más, hogy a gazda nem figyel, mert beszélget, nyomkodja a telefonját, s közben a hallása (és empátiája) kikapcsol... De az is előfordul, hogy a futtatóban erősödik meg az eb annyira, hogy a kint sétálókat ugatja, mintha a saját udvarán lenne. És ezt figyeli (vagy nem figyeli) a gazda a távolból, szótlanul... Ne csodálkozzunk, ha valaki kikiabál és csendet követel!