A nevető harmadik

Kontinensünk labdarúgó válogatottjai a 2012-es,  közös rendezésű ukrán-lengyel Európa-bajnokságra készülődnek már javában. Vannak, akik már biztosan ott lesznek, s vannak csapatok, amelyek még harcolnak a részvétel jogáért. Mint Egervári Sándor szövetségi kapitány együttese is, amely szeretné megragadni az utolsó szalmaszálat, s elérni a pótselejtezőt. Csoportunkból a hollandok szinte már tuti résztvevők, hiszen pénteken minden bizonnyal legyőzik a moldávokat. A harc a magyar és a svéd válogatott között zajlik a 2. helyért. Előzetesen, még a selejtezők megkezdése előtt szinte mindenki holland és svéd továbbjutást várt, minket a finnekkel együtt a 3-4. helyre taksáltak. Ám a végjáték úgy alakult, hogy a magyar válogatott lehet a nevető harmadik, vagyis a svédeket megelőző továbbjutó. Viszont a kulcs az északi nyelvrokonaink kezében van: a finnek ugyanis holnap a svédeket fogadják, akikre jövő kedden, az utolsó fordulóban még a hollandok várnak. Mi egy esetben lehetünk a nevető harmadikak, ha a svédek ezen a két találkozón maximum csak 2 pontot szereznek. Mert ha így történik, akkor lesz óriási tétje a jövő keddi magyar-finn összecsapásnak: ha nyerünk, a svédek előtt csoportmásodiként miénk a pótselejtező.

Amelynek a jogát legutóbb, 1997 október 12-én szintén a finnek elleni idegenbeli 1-1-es döntetlennel érte el a magyar válogatott. Akkor a hazaiak vezettek Sumiale 62. percben szerzett góljával, s már elúszni látszott minden, amikor a 90. percben a kapus Moilanen lábáról a saját kapujába vágódott a labda.
- Egészen addig, a lefújás előtti pillanatig nagyon rosszul nézett ki a dolog, úgy tűnt, hogy nem érjük el a célunkat, a pótselejtezőt. Aztán elemi erővel tört ki belőlünk az, ami kitört  - mondta Csank János, akkori szövetségi kapitány, majd így folytatta: - Igaz, öngóllal sikerült egyenlítenünk, ám sokat tettünk érte, hiszen nagy nyomás alatt tartottuk őket. Ami a jelenlegi helyzetet illeti, mások, a finnek kezében van a válogatottunk sorsa. A pótselejtező lehetőségéről addig felesleges is beszélni, amíg be nem fejeződik a finn-svéd találkozó. És ha az majd a mi kedvünk szerint alakul, arra is fel kell készülnünk: az északi szolidaritás jegyében a finnek azzal tesznek majd egy gesztust a svédeknek, hogy ellenünk is mindent megtesznek, kemény küzdelemre késztetnek.
Annak a 14 évvel ezelőtti mérkőzésnek az egyik szereplője Horváth Feri, a Vidi egykori támadója volt.
- A mester utólag hívott be a keretbe, s a meccsen csereként, emlékeim szerint 15-20 percet játszottam. Nagyon nagy dolog volt a pótselejtező elérése, amit az öngólnak köszönhettünk. A felvételeken az látszik, hogy szinte gólszerzőként ünneplek, ünnepelnek a fiúk engem, pedig nem sok közöm volt hozzá. Ám Sallói Pistától megtanultam: egy jó csatárnak el kell adnia magát, még akkor is, ha semmi köze sincs a találathoz - mondta mosolyogva Ferike.