Kések a combban - Vöröskeresztes túra Fehérvártól Solferino-ig

A hat napig tartó, ezer kilométeres, rendkívüli kihívásokban bővelkedő túrára a Vöröskereszt még egyedi kerékpáros mezeket is varratott. Az út során két kísérő autó gondoskodott a bringások ellátásáról, energiaitalokat, tartalék kerekeket is szállítottak.

Ami egy kerékpárost egy hosszú túra alatt csak érhet, az mind elérte őket: volt eltévedés, eső, napsütés, szép sík tájak és embert próbáló hegyi szakaszok, némi összezördülés, "férfihisztik", két defekt és egy kisebb bukás.

- Rögtön a második napon kétszázöt kilométert tettünk meg. Viharos szembeszélben, hideg esőben, 11 fokban, vizes úton, tocsogó cipőben, elázott nadrágbetéttel. Az előttünk haladó kerekéről az arcunkba verődött a víz - számolt be Magyar József, a csapat egyik tagja. Később azonban az időjárás megkegyelmezett az elszánt társaságnak. - Naponta százötven-kétszáz kilométert haladtunk. Tekertünk, felültünk, tekertünk, felültünk, már fájt mindenünk, de menni kellett. Az úgynevezett pihenőnapokon "csak" száz kilométert tekertünk. De az elénk táruló lenyűgöző látvány kárpótolt bennünket minden fáradalomért.

A negyedik napon következett a legnehezebb, legtöbb kihívást tartogató "királyszakasz", a Júliai-Alpok emelkedőin át. Megmászták Szlovénia legmagasabb hágóját az 1611 méteres, rázatós Vršič-et. A hegyi utat főleg orosz hadifoglyok építették az első világháborúban. A kanyarok még ma is az eredeti kőburkolatot őrzik. Keresztülhaladtak a kedvelt szlovén raftingos paradicsomon, a Soca völgyén, és meredek szőlődombok között.

- Szinte késeket éreztünk a combjainkban - idézte fel a csapattag. A hatodik napon megérkezek Solferino-ba, ahol több ország vöröskeresztesei sereglettek össze tizenkét kilométeres fáklyás felvonulással ünnepelni a solferinói csata évfordulóját. A főtéren szupersztárokként fogadták hőseinket, a helyiek fotózkodtak velük, még autogramokat is osztogattak, volt, aki a hegedűjét íratta alá a nagy utat megtett fehérvári kerekesekkel.

- Kemény volt, nehéz volt, de megérte! - mondta Magyar József. - A túra még jobban összekovácsolta a csapatot, illetve eldőlt, hogy kinek való a közös túrázás, és kinek esik jobban a magányos kerékpározás.