Katonás ráhangolás után léleksimogatás?

– Rendhagyó, élő lemezbemutató két hanggal. Szvorák Katalin és Kudlik Júlia közös lemeze, címe: Szeretettel. Az énekesnek a harmincadik, a beszélőnek az első. Az egyik ember beszél, a másik énekel. Az elejétől a végéig egyetlen műsorszám. Beszédes csöndek a lemezen, melyek összekötnek vagy elválasztanak. Nem egy előre megírt szöveg. Ami próza, azok saját gondolatok az életről és a szeretetről. Összevont tanulságok. Neveltetés, olvasmányok, tanulmányok, emberekkel leszűrt beszélgetések tanulságai. A saját gondolatokon kívül idézetek, versrészletek is szerepelnek rajta, mert azok tömörebbek és szebbek. Tetszésüket vagy nemtetszésüket a végén nyilvánítsák ki! Mielőtt elkezdődik, kapcsolják ki a mobiltelefonokat! A televíziósok csak vágóképeket rögzíthetnek. Ha otthon hallgatják, azt javaslom, minden kütyüt, ketyerét kapcsoljanak ki! – mondta szigorúan négyperces beharangozójában Kudlik Júlia újságíró, televíziós műsorvezető, bemondó.

Kudlik Júlia és Szvorák Katalin rendhagyó élő lemezbemutatója. Fotó: Molnár Artúr

Mi tagadás, a pattogó, tőmondatos felvezetés (bemondó stílus?) után nehezen sikerült ráhangolódnom a szeretet hullámhosszára. Pedig tudom, az utasítások pont ezt a célt szolgálták volna. Gondolatok és dalok töltötték be a teret, és ebből a szempontból nem is volt hiányérzetem. Szvorák Katalin, a Losoncról származó, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas népdalénekes lágy hangja könnyen utat talált a szívekhez. Azonban a szeretetről szólni úgy, hogy mindenkit megérintsen, kemény dió. Ezt a feladatot vállalta Kudlik Júlia a zsúfolásig megtelt teremben, ahol viszonylag keveseket kötött össze ez a láthatatlan erő. Ez persze még nem lenne kizáró ok ahhoz, hogy érezzük, szétárad bennünk egyfajta finom, léleksimogató melegség. Mielőtt kikiáltanának érzelmi analfabétának, szerintem ez szubjektív dolog, az érzelmeket mindenki másban találja meg. Más versrészletben, más dalban, más szavakban, ami emlékeket is idéz, más karjaiban, más helyen, más időben. Fészkelődni is alig mertem a székemen, és azon gondolkodtam, ha sikerül is szavakba önteni a szeretetet, az összetartozást, ha a testbeszédünk mégis mást üzen, vajon eléri-e a célját?