Harmonia Albensis 2018: Az Alba Regia Szimfonikus Zenekar zárta a sorozatot

A szép zenei élményekben gazdag esték sorát a legmagasabb minőség jegyében Mozart zárta: a mester egyházzenei termésének két ismert remekműve, az Exsultate, jubilate (KV165) motetta és a C-dúr „Koronázási” mise (KV 317) előadása koronázta meg a templomi hangversenysorozatot. A koncertnek a kiváló akusztikájú Szent Sebestyén-templom adott otthont, mely zsúfolásig megtelt az érdeklődő zenebarátokkal. Az énekszólókban az operaház művészeit, Kolonits Klárát, Megyesi Schwartz Lúciát, Brickner Szabolcsot és Rezsnyák Róbertet hallhattuk, közreműködött az Alba Regia Vegyeskar (Kneifel Imre) és a Primavera Kórus (Horányi Ottilia).

A jól felépített, biztos kézben tartott előadás nagy sikert aratott

Életre kelt emlékek

Az Alba Regia Szimfonikus Zenekart Dubóczky Gergely vezényelte. (Mint ifj. Major István igazgató konferanszából megtudtuk, a karmester „beugrott” a produkcióba, mivel az eredetileg dirigáló Janos Acs nem tudta vállalni a fellépést.) Mozart mindössze 16 éves volt, amikor nagy itáliai hangversenykörútjának milánói állomásán, 1773 januárjában papírra vetette a neves kasztrált énekesnek, Venanzio Rauzzininek szánt, ismeretlen szerző szövegére készült, Exsultate, jubilate (KV165) című szólómotettáját, mely egyszerre demonstrálja a bel canto édes melodikusságát és csillogó virtuozitását. Utánanéztem a jegyzeteimben: az elmúlt években nem kevesebb, mint hat alkalommal hallhattuk ezt a művet, így a csütörtök esti előadás során minden bizonnyal nem csak bennem keltek életre korábbi előadások emlékei.

Makulátlan megvalósítás

Az operaház vezető szopránja, Kolonits Klára (született bel canto-énekesnő!) tolmácsolásában ezúttal kevésbé csillogó bravúrdarabnak, mint inkább operajelenetnek tűnt a darab Dubóczky Gergely és a zenekar diszkrét kíséretével, méltóságteljes hangvétellel, gyönyörűen vezetett melódiavonalakkal, lendületes, de nem túlhajtott tempókkal. A művésznő mély tüzű tónusához, drámai előadásmódjához ugyanakkor magától értetődően a virtuóz technikai elemek makulátlan megvalósítása társult: tökéletes mesterségbeli felkészültségének köszönhetően gyöngyöző futamokban és csillogó magasságokban sem volt hiány. Az interpretáció a vastaps mellett hangos „bravó” kiáltásokra ragadtatta a lelkes közönséget. A 1779. március 23-ra datált Koronázási mise egy Salzburg környéki templom Mária-képének szertartásos koronázására készült, s méltán tartjuk Mozart legfontosabb és legszebb salzburgi miséjének.

A reprezentatív célnak megfelelően ünnepi fényben úszó darabban természetesen hangsúlyozottan jelennek meg az osztrák egyházzenét teljesen meghódító olasz operai elemek. Az előadás ezúttal nagyon szerencsésen mutatta meg ezeket, mindenekelőtt a kiváló szólónégyesnek köszönhetően: ragyogó hangok együttese állt össze a stílusban abszolút járatos operaénekesekből, akik pontosan érezték, hogy mekkora mozgásteret enged nekik ez a zene a kifejezésben a szakrális jelleg elvesztése nélkül.

Az összkar erőteljes, határozott hangképzéssel állta meg helyét a kórusrészekben, a zenekar pedig újfent figyelmes kísérőnek bizonyult – Dubóczky Gergelynek még arra is jutott figyelme és energiája, hogy egy-egy karakteres fordulatot alaposabban kidolgozzon. A jól felépített, biztos kézben tartott előadás megérdemelten aratott nagy sikert: a lelkesen tapsoló publikum többször is visszahívta a művészeket. Folytatás két hét múlva, a Musica Sacra hangversenyén!