Király Ferencnek már gyerekkorában megakadt a szeme nagyanyja jegyládáján

A Rác utca 20-as szám alatti Mesterségek Házában húsz hölgy és két úr csütörtökön kora délután, ottjártunkkor, virágmotívumokat fest a faládikákra. Táblafestéssel kezdtek, gyakorlásképpen, és utána fogtak az újabb munkába. A míves, festett, díszes ládikák seregszemléjét pénteken délben tartják a ház fehérre meszelt falu folyosóján.

Papp Ernő táblaképet festett torockói mesterükről

A Népművészeti Egyesületek Szövetsége Székesfehérváron rendezte meg július 23. és 27. között – a Hálózatépítés az élő hagyományért elnevezésű projekt keretében –, az M-Art Egyesület és a Művészetek Háza támogatásával az Országos Bútorfestő Hetet.

Az idén is folytatták a tizenkét éve elkezdett szakmai munkát, mely által a történelmi Magyarország tájegységeinek örökségét, stílusait mutatják be. A tábor résztvevői megismerhették a torockói bútorfestészet motívumait, festészetét és technikai fogásait – mondja el lapunknak Komendó Gabriella, a Fejér Megyei Művelődési Központ – Művészetek Háza népművészeti referense.

A tábor szakmai vezetője a torockói Király Ferenc bútorfestő, a Népművészet Mestere (akit már második alkalommal hívtak meg a szervezők), vezetője pedig – amint ő mondja: háziasszonya – Radetzky Jenőné Csilla bútorfestő, népi iparművész.

– A magyar díszítőművészet egyik legszebb, legkifejezőbb eszköze a népi bútorfestés – hangsúlyozza Gabriella és Csilla. – A folyamatot 2006-ban indítottuk el, melyben évről évre a történelmi Magyarországon fellelhető tájegységek örökségét, stílusát ismerhetik meg a jelentkezők.

Az idei tábor Torockó hagyományos bútorfestészetének bemutatását helyezte a fókuszba. A szakmai vezető, Király Ferenc segítségével a résztvevők útmutatást és számos gyakorlati tanácsot kaptak, valamint új festési technikát tanulhattak. A torockói motívumkincs a mezők virágaiból táplálkozik, alapszínei a tompított zöld, narancs, vörös és kék. A girlandos díszítés átível a paraszti, népi kultúrán, és a polgári behatásra utal.

– Torockó értékké vált – kezdi beszélgetésünket Király Ferenc. – Érték a természeti környezet, az épített örökség, az 1800-as évekbeli házak, a népviselet, a varrottasok (mintegy 120 különböző mintát különböztetnek meg) és persze a festett bútorok.

Amint a falu sziget Erdélyben, úgy azon belül maga a bútorfestés is sziget. Ferenc 35 évvel ezelőtt hívta újra életre ezt a mesterséget, a bútorfestés ugyanis azt megelőzően legalább 60 éves Csipkerózsika-álmát aludta.

– Ne vesszen el a múltunk! – fogalmazza meg a Népművészet Mestere cím birtokosa. – Ezért próbálok tenni határon túl és határon innen is. Munkáimmal, és azzal, hogy továbbadom az ismereteimet. Amit itt Fehérváron a hölgyek, urak alkotnak, beleadva tudásukat, akaratukat – mind megmaradnak. Gyönyörűek a maguk szépségében, és az avatott kézművesek bizonyosan továbbviszik az érzést.

– A hitvallásom nem bonyolult: öröm legyen mindig a szívünkben-lelkünkben! – teszi még hozzá csöndesen.