Olvasónk nyílt levele a kereszténygyalázóknak

Csiki Szilárd, bukott alpolgármester úr!

Az Ön megnyilvánulása volt nálam az utolsó csepp a pohárban kereszténygyalázás témában. Ezért ezt a nyílt levelet nemcsak önnek, de mind­azoknak írom, akik hasonlóan gyalázatos módon viselkedtek a keresztényi Szentségekkel szemben. Ezeket a Szentségeket nem lehet bemocskolni, bármennyire is szeretnék, mert olyanok, mint a gyémánt. Ha moslékba keverednek és ezúton a disznók szájába, változatlanok maradnak, nem veszítenek értékükből, mert örökkévalók. Csak nekünk keresztényeknek fáj az az emberi sötétség és szeretetnélküliség, amiről a tetteik, megnyilvánulásaik tanúskodnak. A kereszténység létforma, egyik megnyilvánulása a vallásosság. Sokkal több ember keresztény, mint ahány a vallásos, ezért emberek milliói érzik magukat megbántva.

Mit szólna hozzá, ha egy nagyon szeretett és tisztelt ismerőse képét rakták volna föl a világhálóra úgy, hogy kisgyermeke ül a karján, kettejük mellett egy használt gumi óvszerrel, a komment pedig az Öné kis változtatással: „Ez kellett volna anno, és akkor egy lelketlen ateistával kevesebb lenne egy félre… miatt.” Ugye, így már nem is olyan humoros?!

Fájó tapasztalni, hogy vannak olyan emberek, akiknek már elsorvadt a lelkük és a szellemük, mert belesüppedtek a civilizáció dagonyájába. Nem vagyok egy Stradivari, csak a sok használattól fényesre csiszolódott kapanyél, ezért megkísérlem, hogy hasonló kapanyelekkel szót értsek, mert látom, hogy fogalmuk sincs a cselekedeteik, megnyilvánulásaik súlyáról, amikor rólunk, keresztényekről nyilatkoznak. Talán kezdjük azzal, hogy az embernek nemcsak fizikai teste van, hanem lelke és szelleme is. A két utóbbi sokkal finomabb anyag, mint a fizikai test. A lélek rezdülései figyelmeztetnek az igazságra, a jóra, a lelkiismeret által. Az ismeretek gyűjtésével szerzett tudással tudatosíthatjuk magunkban ezeket a rezdüléseket és ezáltal gyarapodik a szellemünk és a jellemünk (ha van). Ezek tudományosan bizonyított tények.

Ha szeretnénk megsejteni valamit ennek a világnak a működéséről, először Einstein munkásságához kell fordulnunk, aki – nagyon leegyszerűsítve – bebizonyította, hogy minden energia, az energia örök, nem vész el, csak átalakul. Hatalmas erőt, energiát adó ereje van a mi keresztény jelképeinknek. De van pusztító energia is, amit önök képviselnek, amiben nincsen szeretet. A szeretetnek is van minősége. A legmagasabb minőség, amikor a szeretet már nem érzelem, hanem létforma. Ezt testesíti meg számunkra Jézus Krisztus, aki a példaképünk, aki bizonyságot tett az élete feláldozásával arról, hogy szeret bennünket embereket úgy, ahogy vagyunk, gyengének, esendőnek. Halálra kínozva, végtelenül megalázva, keresztre feszítetten nem átkozta gyilkosait, hanem megbocsátásért könyörgött számukra, mert tisztában volt azzal, hogy tudatlanságuk okozza a lelketlenségüket. Az ateistáknak jó lesz megjegyezni egyik istenüknek, Leninnek nagy mondását: „Tanulni, tanulni, tanulni!” – persze nem mindegy, hogy mit. A szeretet helyett az irigységet, hataloméhséget, végtelen önzést, hogy az legyen életük vezérfonala, vagy együttérzést, tiszteletet saját maguk és mások iránt, az önzetlen szeretetet meg sem merem említeni. Jézus Krisztus élete egy ateista szerint hülyeség, mert ki bizonyítja azt, hogy minden így történt? Csakhogy itt nem a konkrét valóság a lényeg, hanem az, hogy ezek a jó és rossz energiák ma is munkálkodnak közöttünk, mint azt az élet eseményei mutatják. Szűz Mária, Nagyboldogasszony az anyai szeretet leglényege, kvintesszenciája. Jézus nem test által született, hanem a Szentlélek által, tehát a gumi óvszernek és az emberi spermiumnak semmi köze nincs az Anyához és Gyermekéhez. (Ezt illene tudni, mert műveltségbeli ismeret is.) Nem földi energiákból teremtetett, hanem a Lélek erejéből. Szűz Mária méhéből a Lélek ereje költözött a Földre, Jézus személyében. Tehát egy tiszta energia, ami addig nem volt. A legnagyobb Lélekerő a Jézusi Szeretet. Az anyai szeretetet, a lelki erőt, az önzetlen felebaráti szeretetet pocskondiázta a posztjával. Szégyellje magát!

Végül rátérek Isten jelentőségére a keresztények szerint. Amikor szép, tiszta nyári estén felnézek a csillagoktól ragyogó égre, érzem a végtelent. Elképzelni nem tudom, pedig én is a része vagyok. Elgondolom, ahogy a Földanya lebeg és forog a végtelen űrben – én is rajta vagyok – és nem érzek belőle semmit, csak a tudatommal tudom, hogy így van. Ugyan­ilyen szép rendben járja a maga útját a Világmindenségben minden. Mitől működik ilyen pontosan? Egy ateista felteszi magának ezt a kérdést? Ha igen, hol keresi rá a választ? Vajon honnan tudják, mi az útjuk, mi a dolguk, talán a NASA programozta őket? Vagy Elon Musk? Nem hiszem! Ők inkább csak űrszemetet és pénzt „teremtenek”.

Naponta sétálok a közeli karsztbokorerdőben. A gyönyörű tölgyek hatalmasra nőttek, nyújtóznak a fény felé. Mindig belegondolok abba, hogy apró kis sejtekből milyen csodálatosan összehangolt rendszerek alkotnak gyönyörűséget. Csodálatos életközösség és körforgás az erdő és maga a gazdag természet. Mindez Isten műve. Azé a hatalmas erőé, aki az Univerzumban a Rendet biztosítja, és ezáltal az Életet. Mennyi esze van annak az embernek, aki e Rend, e hatalmas Erő ellen ­fordul?!

Csiki Szilárd úr, és minden kereszténygyalázó! Mélységesen megbántott és elkeseredett vagyok az Önökben lakó sötétség miatt. A gyalázkodó posztokból legalább három dologra lehet következtetni. Az első, hogy a kereszténység alapvető fogalmaival sincsenek tisztában, pedig ezek ismerete nélkül a művészi alkotások túlnyomó részét meg sem lehet érteni. Valószínűleg e téren nagyon műveletlenek. Fogalmuk sincs az egyházak működéséről (keresztelést megtiltó javaslat), ennek ellenére bele akarnak szólni, tele pofával harsognak mindenféle sületlenséget.

A harmadik, hogy mindezt ocsmány stílusban teszik, ami beképzeltségre és bunkóságra vall. Ha mindehhez hozzáadom, hogy nagy közösségek vezetői, akik a közérdeklődés középpontjában vannak, szomorú kép rajzolódik ki azoknak az embereknek erkölcsi és szellemi színvonaláról, akik önöket megválasztották. (Persze lehet, pártlistán szerezték a tisztségüket). Milyen vezető az, aki úgy hoz döntéseket, hogy nem ismeri a tényállást?

XVI. Benedek pápa mondta: Jézus új temploma az emberek szíve. Aki őt befogadja, a Szeretetet fogadja be. Aki befogadta, arról ismerszik meg, hogy mindent igyekszik a szeretet szemüvegén át nézni, döntéseit ezen keresztül meghozni. Minél többen befogadjuk, és igyekszünk méltóak lenni hozzá, annál szebb, fényesebb, világosabb és jobb lesz ez a mi világunk. De közben az Isten házába, Jézus templomába betolakodó lélekkufárokról sem szabad megfeledkeznünk, mert teljes erejükből roncsolják az emberi lelkeket. Ezt nem szabad hagynunk! Minden jót! Bízom Isten ítéletében és igazságosságában.

Név és cím a szerkesztőségben