Egy szabadság története

2018.07.31. 10:52

Márton nyaral

Márton az indulás reggeléig jóformán azt sem tudta pontosan, hol fogja majd eltölteni a család az előttük álló egy hetet.

B. Kiss László

Somoskő vára

Fotó: B. Kiss László / Fejér Megyei Hírlap

A nógrádi falut a felesége nézte ki még a télen. Az asszony számára a legfontosabb szempont az volt, hogy a nyaralásra kiszemelt hely lehetőleg isten háta mögötti zsákfalu legyen, erdők koronázta hegyek ölelésében. Márton számára pedig az, hogy feltétlenül legyen kávéfőző is a szálláson…

Az a tény egyébként, hogy a külön bejáratú apartman bérleti díját nem készpénzzel, hanem a férfi SZÉP-kártyáján, egy álló esztendőn át gyűjtögetett összeggel egyenlítették ki, meglehetősen leszűkítette a választékot. Márton neje ezért a szállást kellő időben – már februárban – lefoglalta az öttagú család számára.

– Minden szempontból megfelelő. Kétszobás, összkomfortos faluvégi ház, nagy kerttel – számolt be róla lelkesen a férjének.

– A kávéfőzőt is kérdezted?

– Azt nem. De a biztonság kedvéért legföljebb elvisszük magunkkal az itthonit – válaszolta az asszony, aki számára nem létezett megoldhatatlan probléma, csak egy túl körülményes férj.

Bár, mint már mondtam, a volánnál ülő Márton nem tudta pontosan, hová mennek, nem volt gondja a tájékozódással. Navigálta őt a felesége. Aki nemcsak az utat jelezte, de a szembe jövő nagyobb járművekre, illetve a neccesebb forgalmi helyzetekre éppúgy felhívta a férje figyelmét, mint – mondjuk – az elsőbbség­adás kötelező táblákra.

Hősünk ebben az évben különösen várta a szabadságot. Ami sokak számára a heverészést jelenti. Mártonéknál azonban a szabadság alatt sincs lazsálás. A család – azt hiszem, nem túlzok – a maximumot hozta ki a Nógrádban eltöltött egy hétből. Volt olyan nap, amikor például három várat is megnéztek. Más egészen bizonyosan eggyel is beérte volna.

Somoskő vára
Fotó: B. Kiss László / Fejér Megyei Hírlap

A füleki vár már a határ túloldalán található, az Öregtornyában berendezett kiállításon a szlovák mellett magyar nyelven is olvashatók a feliratok. A salgói várból, amely Petőfit is megihlette, nyílik mind közül a legszebb kilátás. A kerek tornyú somoskői vár megint csak a határ túlfelén magasodik. Érdekessége, hogy az alatta elterülő falu, melyet ugyancsak (Cseh)szlovákiához csatoltak Trianonban, 1924-ben – többek közt egy antanttiszten végzett életmentő műtét következtében – visszakerült Magyarországhoz.

A várak rendkívüli módon érdekelték Mártont, bár történetüket, azt, hogy miként vándoroltak egyik birtokos kezéről a másikra, nem minden ponton tudta követni a férfi. De nem volt ezzel így a család valamennyi tagja. A legkisebb leány, a tizenkét éves például, aki egyébként utál hegyet mászni, a szécsényi szabadulószobát, a lovaglást, a Mekiben elköltött hamburgert, na meg az ipolytarnóci ősmaradványoknál látott 4D-s mozit sorolta a családi nyaralás top 4 élményei közé.

A mozi attól volt négydimenziós, hogy a szék is mozgott, miközben a képzeletbeli jármű, a nézőkkel a fedélzetén, szédítő sebességgel száguldott vissza vagy 20 millió évet az időalagútban. Márton, akinek egy szimpla élményfürdő csúszdáján is halálfélelme volt, lecsukott szemmel fogadta meg, hogy inkább továbbra is tök hülye marad a földtörténethez, de még egyszer nem szíjazza be magát az ülésbe.

Somoskő vára
Fotó: B. Kiss László / Fejér Megyei Hírlap

Az ipolytarnóci látogatás egyébként nemcsak a húszmillió éves lábnyomok, meg a megkövült órási fa miatt vált emlékezetessé, de további két okból is. A család közel 15 ezer forintot fizetett a belépőkért (ez az összeg két és félszerese volt a Mekiben elköltött szerény ebéd árának), és itt látták kiszögelve azt a táblát, amely arra hívta fel a gyanútlan látogatók figyelmét, hogy mackóval már Magyarországon sem csak az állatkertben lehet találkozni…

A lovaglást a szállásadók egyik lován sikerült összehoznia a kislány számára Mártonnak. A família ugyanis vagy negyven lovat tart – a több mint kétszáz tejelő tehénen kívül. A gyerek azt követően kapaszkodhatott fel a nyeregbe, hogy a lovakért felelős Flórián bekötötte és ellátta a legelőről hazatérő jószágot. A tizenkét éves, aki kicsi kora óta lóbolond, nagyon cikinek tartotta, hogy edzőcipőben kénytelen kézbe ragadni a kantárszárat, mivel elfelejtette elhozni a lovaglócsizmát a nyaralásra. Ha a gyereket nem is, az együtt érző apát az vigasztalta, hogy a pocakos Flórián – aki egyébként hagyományőrző huszár – sem csinált nagy ügyet az öltözésből: gumicsizmában lendült fel a csikósnyeregbe, amelyen nincs heveder, és nem lehet rögzíteni az állat hasa alatt.

Végül annak a képeslapnak a szövegét idézem, melyet a tizenkét éves küldött a barátnőjének, és amelyben a romi szó romantikusat jelent.

„Üdvözletemet küldöm a szlovák határ mellől! Olyan romi! Kétszer is lovagoltam a hegyekben! Az is nagyon romi volt! Voltunk 4D-s moziban is! Az meg végképp romi volt. Két múzeumban is jártunk, az ősmaradványok múzeumában meg egy bányászatiban. Szuperül romi volt! És sokszor másztunk hegyet várakhoz, kilátókhoz. Az viszont nem volt romi.”

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!