Az igazság bajnoka, Csengey Dénes

Ez a haza a miénk. Szegénységben, szabadságban, szeretettel – írta Csengey Dénes az első szabad választások előtt. A szegénység súlyosbodott, a szabadságból a szabadosság és a „törlés kultúrája” maradt, a szeretetből szinte semmi.

A nyolcvanas évek közepén részt vett a monori találkozón, akkor még valamennyi rendszerváltó politikai szereplő összefogásában, együttműködésében, közös akaratában reménykedve. A Hitel szerkesztőségének munkatársaként, 1989. március 15-én a Magyar Televízió székháza előtt elmondott beszédében hangzott el közismertté vált mondata: „Európába, de mindahányan!” Akkor még az öreg kontinens nyugati fele a minőség, az értékek, az eszmények és a prosperáló nemzetek Európája volt.

Csengey Dénes 1990-től volt a magyar parlament tagja. Képviselői munkájában is kiváló, mindenre kiterjedő valóságismerete és megalkuvást nem tűrő erkölcsi, politikai meggyőződései tükröződtek. „Ha az antiszemitizmus nagy bűn, mert az, akkor az antiszemitizmussal való alaptalan vádaskodás ugyanakkora bűn és ugyanolyan ítélet alá kell hogy essék” – mondta egyik emlékezetes megszólalásában.

A beat korszak sztárjainak irodalmi és zenei opusai soha nem hozták lázba, annál inkább Cseh Tamás szerzeményei és Bereményi Géza szövegei. A vidék Magyarországa, a magyar és a közép-európai valóság érdekelte elsősorban. Nem csak Cseh Tamással közösen írt Mélyrepülés című zenés tragikomédiája, hanem tanulmányai, esszéi, költészete és prózai m űvei egyaránt figyelemre méltó irodalomtörténeti értéket képviselnek.

Csengey Dénes mindig a legmagasabb hőfokon égett. Nem bírta elviselni a rendszerváltás kezdeti sikertelenségét, a társadalmi és politikai megosztottságot, a szabad demokratákhoz csatlakozó egykori barátok elveszítését, a saját pártjában kialakult személyi ellentéteket és a taxisblokád sötét, hátsó szándékait. Az Antall József vezette kormány első évfordulóját sem érte meg, a halálba kínozta magát. Halálának körülményei máig tisztázatlanok.

Nevét, írói és politikai teljesítményét, megcáfolhatatlan szentenciáit soha senki nem idézi. Talán, mert mindig az igazsághoz ragaszkodott és tükröt tartott a nagypolitikának. Könnyen elképzelhető, milyen véleménnyel lenne a szétesett, züllésnek indult mai Nyugat-Európa szellemi terroristáiról.