Jó reggelt, Fejér vármegye!

„Jó reggelt!” – visszhangzik egy érces hang a szerkesztőség folyosóján késő délután. Ez bizony nem köszönés – villan át az agyamon – ez felszólítás. Rajtam a sor, hogy a szabadságomról visszatérve írjam az „okosságomat” a címlapra. Hol van már az idő – pedig csak egy hete történt –, amikor az idegenvezető felhívta a figyelmet arra: „az a jó, ha nem tudjuk, milyen nap van”. Kell egy kis idő, amíg az ember lelassul, mire átengedi magát az élményeknek, mire úgy szorítja meg a párja kezét, hogy megérkeztünk a vágyott „aktív pihenésbe”. Ebből az sem tudott kizökkenteni, hogy az országban, ahol faltuk az élményeket, a heves esőzések miatt sok helyen katasztrófahelyzet kerekedett. Kár az időt vesztegetni az akklimatizálódásra, már az indulás pillanatait is élvezni kell. Mert hamar kapjuk az ébresztőt.