„Nyári jegyzetek”

Szeretem a nyarat. Ebben az évszakban születtem, falun nevelkedtem, természetközelben. A Gaja-völgy és a Bodajki-tó mellett. Nyaraltunk is néha szüleimmel. Emlékszem például egy bujáki kastélyra, ami persze SZOT-üdülőként működött a múlt évezredben. Vagy a majki nyarakra keresztszüleimnél, s ahol megismertem a kegyelmes asszonyt, a grófnőt. Az Esterházy fiúk nagyanyját. Sok mindent fölidéz ezekből az időkből E. P. regénye, a „Harmonia caelestis”. Vagy éppen Agárd. Amikor Bodrogi Gyula és Voith Ági napozott a strandon… 

Azóta persze sok-sok nyár elmúlt. „Ó, a Balaton, régi nyarakon…” (Cseh Tamás) És eljött az idei. Nehezen, kissé lassan, de aztán ránk csapott. Hőséggel, viharral, utána enyhülettel. És ilyenkor is jólesik egy-egy hűsítő műsor valahol, a szabadtéren, vagy éppen jéghűtött helyiségben. Egy helység helyiségében. (Igen, így helyes!) 

Jó volt hallgatni a közelmúltban a megszépült fehérvári Bartók téren a nosztalgikus táncdalfesztiválos műsort, vagy éppen a Zichy-liget Zenepavilonjában a Misztrál együttest, majd Váradi Eszter Sárát a zenekarával. (Eszembe jut az is, hogy ugyancsak a múlt évezredben is voltak koncertek, emlékszem pl. egy Metró–Zalatnay jelenlétre. A mai Bartók téren.) És persze várjuk a jazzfesztivált, amire augusztus elején ugyancsak a Bartók téren kerül sor. Hála Mits Gergő és Vörös Tamás szervezőmunkájának. 

És jó utazni is ebben az évszakban. A nyár előtt mehettünk újra Székelyföldre a Csíki versünnepre, ami igazi szellemi-lelki felüdülést jelent minden alkalommal. S persze a tenger! A maga csodájával, legyen az a görög, az albán, a horvát vagy éppen a monte- negrói partoknál. Akkor is jó ez, ha nem érted: miért éppen a magyar határőrök a legszőrözőbbek?… Így hát az utazás eleje és vége nehéz, de a közepe csodálatos! 

Szeretem a nyarat. Azt hiszem, a szabadság többféle jelentését is ebben az évszakban élhetit át leginkább az ember.