A Fekete Madonna titka, avagy miért lett a lengyel templom zarándokok kegyhelye

Az országban elsőként megalapított pálos kolostoráról, a 293 méter magas dombon álló Jasna Góráról, illetve az annak egyik kápolnájában lévő Fekete Madonna-képről ismert. A kolostort Nagy Lajos király unokaöccse, Opelei Ulászló alapította 1382-ben, aztán a Magyarországról, a márianosztrai kolostorból érkezett tizenhat szerzetes gondozására bízta. A helyet Jasna Góra, vagyis Fényes-hegy névvel illették, ez volt a pálosok budaszentlőrinci központjának neve. Az erődöt védőfalak veszik körül.

Az épületegyüttes részben gótikus, részben barokk stílusú. A 15. századi gótikus kőtemplomból az 1690-es tűz után csak a szentély maradt meg, erre háromhajós barokk bazilikát építettek. A Szent Rókus-bástya falai kibírták a svédek 1655-ös ostromát, ma is látni a svéd ágyúgolyók nyomait. Bár az ország többször is harcban állt idegen hatalmakkal, egyetlen betolakodónak sem volt bátorsága ahhoz, hogy bezárja a kolostort. A náci megszállás idején Hans Frank főkormányzó ezt írta: „Amikor minden fény kialudt Lengyelországban, az egyetlen fénysugár, ami tovább égett, Częstochowában volt.” II. János Pál pápa szerint: „Jasna Górában mindig szabadok voltunk.”

A Fekete Madonna-kegykép az alapítás idején került a kolostorba. A legenda szerint Szent Lukács evangélista festette annak az asztalnak a lapjára, amelynél a Szent Család imádkozott és étkezett, azonban tudományos kutatások szerint a festmény 13. századi bizánci ikon. A kolostor kincsei a rablókat is csábították, 1430 húsvétján betörtek, a kegyképet megfosztották az értékeitől, kardjukkal több vágást ejtettek a Madonna arcán, a földre dobták, az ikon deszkája három részre tört. Történelmi források szerint a képet Jagelló Ulászló lengyel király udvarában restaurál-ták. A barbár tett emlékére a Szűzanya arcán a vágások helyét az új képen is megjelölték. Előbb lengyel, majd orosz festők próbálkoztak a restaurálással, de festékeik lefolytak a képről. Később megállapították: ennek oka, hogy a kép egy sajátos ókori technikával – ez az enkausztika – készült, s nem fogadta be a temperát. Felújításkor a kép darabjait összeragasztották, az egyenetlenségeket simára csiszolták, a falapot vászonnal vonták be, amelyre több réteg gipszet vittek föl.

A gipszrétegre az eredeti kép másolatát festették, arannyal-ezüsttel díszítették. Ez a ma is látható kegykép – Európa legismertebb Szűz Mária-ábrázolása –, amelynek csodálatos erejét fogadalmi ékszerek, táblák – és azok elhagyott mankói is alátámasztják, akik járni kezdtek itt.

Az egyik legismertebb csoda az 1655. évi svéd invázióhoz, az „özönvízhez” fűződik, amikor egy maroknyi lengyel a háromezer fős protestáns hadseregtől védte meg a kolostort. Erről Sienkiewicz Özönvíz című regényében olvashatunk. Miklós orosz cár „a legveszélyesebb lengyel forradalmárnak” nyilvánította a képet és betiltotta a czestochowai zarándoklatokat.

A kegykép a magyarok törökellenes felszabadító harcainak szintén a jelképe lett, de az 1970-es években megszerveződő, Lech Wałesa vezette Szolidaritás mozgalom egyik szimbóluma is volt.