Sokszínűség és tolerancia Strasbourgban

Ilyenkor az illető minden bizonnyal az Emberi Jogok Európai Bíróságára gondol, s rögtön el is bizonytalanodik azon, hova is akar ő menni valójában, Strasbourgba vagy Strassburgba? Mindkét név helyes. 

A német-francia határon lévő város, amelyik viharos történelme során hol ide, hol oda tartozott, ma ugyan francia, de mindenki legalább két nyelven beszél.   Ha valaki tényleg elszánja magát arra, hogy Pannóniából Strasbourgba induljon, hosszú útra készüljön: a festői város szinte pontosan ezer kilométerre van.

Már messziről látszik, szinte mutatja az utat a helyi Notre-Dame, a Münster 142 méter magas tornya. A vörös homokkőből emelt épület homlokzatát dúsan borítják faragások, a három nagy homlokzati kapu fölött óriási rózsaablak. A katedrálisban még napközben is sötét van, annak ellenére, hogy nagy nyílású alsó és felső ablaksor világítja meg.

Az ólomkeretbe foglalt színes üvegek kevés fényt engednek át, de mint hatalmas drágakövek izzanak. Esténként a főhajó egy órára fénybe öltözik, orgonaszó kíséri az idegenvezetőket. A hatalmas templom elképesztően közel van az épületekhez, gyakorlatilag le sem fotózható. A kicsi Dóm tér is zsúfolva van építészeti látványosságokkal: a háromemeletes, gótikus, fából épült Kammerzell-ház a középkori fafaragó, festő- és aranyozóművészet remekműve, ma vendéglő.

A dóm egykori építőinek, szobrászainak és kőfaragóinak műhelyháza volt ez, s azt követően sem bontották le, hogy a szakemberek elmentek. Ma a templommal kapcsolatos emlékeknek, másolattal helyettesített eredeti szobrainak és a gótikus ihletésű rajnai festőiskola alkotásainak múzeuma.  

Az óváros kanyargó és szűk utcáin egy- és kétemeletes középkori házak sorakoznak. Fekete favázaikból fehéren virít ki a vakolat, az ablakokban mindenütt színes, tarka virágok. Egymást érik a kovácsoltvas cégéres vendégfogadók és sörözők. Nem ritka az sem, hogy a turista egy kicsi, alig fagylaltospult méretű üzletbe lépve, pár lépcsőn lesétálva több száz négyzetméteres pinceétterembe jut, ahol - mint az utcákon is - mindig hatalmas a tömeg.  

A város egyik legismertebb terét a helyi születésű Kléber tábornokról, Napóleon egyiptomi hadjáratának vezetőjéről nevezték el, a másik a Broglie, amelyet középületek koszorúznak, középen a négyéves német megszállás alól felszabadító Leclerc tábornok emlékműve áll. Innen a város legjelentősebb üzleti utcájára, az Haute Montée Mésange-re jutni, a másik irány az Avenue de la Paix a város modern negyedébe, az Esplanade-ba visz.  Innen egy ugrás, egészen pontosan pár villamosmegálló az Európa Tanács és az Európai Parlament épülete. Ez a modern alkotás, nálunk szinte elképzelhetetlen módon, a város peremén áll. 

Svájcot elhagyva a Rajna itt  egy termékeny, nyugatról a Vogézek és a Hardt, keletről a Schwarzwald (Fekete-erdő) és az Odenwald sasbérce által határolt medencébe ér. Strasbourg óvárosát a Rajna Ill nevű mellékfolyója és egy csatorna öleli körül. Az Illen középkori híd vezet keresztül, a hídon túl négy ágra szakad a folyó, és a Petité Francé negyedet kerülgeti. E városrészt vízibusszal lehet bejárni, a múzeumokká átalakított régi épületek, a kikötő és a leprások egykori szigete maradandó élményt nyújt.