Mesélj egy szép történetet! – Jótékonysági felolvasás Székesfehérváron

Minden évben ezen a napon más és más helyszínt választ a Fejér Megyei Család, Esélyteremtési és Önkéntes Ház, az akció szervezője, tudtuk meg munkatársuktól, Braun Évától.

- A Mesélj egy szép történetet! című programunkat más helyszínen is megvalósítottuk már: a Szent György Kórház gyermekosztályán ennek jegyében tartottunk meseolvasást, tavaly pedig mélyszegénységben élő családoknak ajándékoztunk bábelőadást. A Farkasvermi úti intézményre azért esett az idén a választásunk, mert az önkénteseink rendszeresen tartanak itt kézműves foglalkozásokat az időseknek. Az otthonban Huszárné Sági Gabriella koordinálja a programokat – mesélte Braun Éva, akitől azt is megtudtuk: ezúttal a Fehérvár-szerte ismert embereket kértek fel az önkéntes munkára – például Sohonyai Edit és Czinki Ferenc írókat, Gonda Emma művelődésszervezőt, Sevella Zsuzsa játékfejlesztőt és másokat – egyebek között a színjátszó mozgalom jeles képviselőit. Mintegy 50 idős ember vett részt a programon – hét szobában kisebb csoportoknak meséltek az önkéntesek, a társalgóban vagy 30-35 szépkorú hallgatta előbb Gonda Emma meséit majd Sohonyai Edit történetét.

Az önkéntesekre bízták, hogy mit választanak, a fontos volt, hogy derűs legyen a történet, és ne legyen hosszú.

Sohonyai Edit a saját novelláját olvasta fel – ami igaz történetből született. Egy idős asszony mesélte el neki a történetet, gyerekkori emlékét Hebebe néniről, különös, misztikus átlényegüléséről:

- Arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy az idősek történeteinek, visszaemlékezéseinek nagyon fontos szerepük van a család életében – ezért lényeges, hogy az idősek beszéljenek arról, ami a szívüket nyomja, meséljenek azokról a dolgokról, amit átéltek, amit éreznek. Ezek a történetek megérinthetik a következő nemzedékeket, útravalóul szolgálhatnak – mondta Sohonyai Edit.

Gonda Emma viszont fejből adott elő két népmesét. Tavaly ugyanis elvégzett egy élőszavas népmese-tanfolyamot. Nem véletlenül, hiszen jól látszott, hogy egészen más hatása van annak, ha a mesemondó belenéz a hallgatóság szemébe, és szabadon kanyarítja a történet fonalát. Sevella Zsuzsa viszont klasszikus meséket olvasott fel, ő azt mondta, idős hallgatósága érezhetően kedvtelve hallgatta azokat az ismert meséket is, amelyek a gyerekkorukat idézte föl.

Élményt adtak tehát a mesélők, de az önkéntesek azt mondták, boldogan áldozták erre az idejüket, mert „cserébe” ők is élményeket kaptak az idősektől. Hiszen különleges élmény volt látni, hogy mennyire örülnek a programnak, a szép történeteknek.