Hálát adtak a megmenekülésért a Felsővárosban

Kettőszázhetven évvel ezelőtt nagy emberáldozattal járó pestisjárványtól menekült meg a város. A túlélők akkor fogadalmat tettek, hogy védőszentjük, Szent Sebestyén emlékére templomot építenek, és minden évben böjttel, szentmisével adnak hálát megmenekülésüknek. Adott szavukat megtartották, és különös csoda folytán az utánuk jövő nemzedék is évről évre kezét az ég felé emeli ilyenkor, és emlékezik a megmenekülés mellett a kiszolgáltatottságából eredő esendőségre is. A felsővárosi templomba és az azt követő búcsúra a munkanap ellenére idén is több százan érkeztek.

Spányi Antal megyés püspök a város fogadalmi napján tartott szentbeszédében mai világunk esendőségének és kiszolgáltatottságának a mérhetetlen méreteket öltő boldogságkeresést tartotta: - Aki a reklámok világából nap mint nap ránk zúduló boldogságígéretek között nem látja meg az álságos ígéreteket - mondta -, egész életét teheti tönkre. Mert nem igaz az, hogy csakis az lehet boldog, akik többet birtokol, aki mindent megenged magának. Soha ennyi depressziós ember nem volt a világban, nem úgy, mint régen, amikor csak hitre, becsületre, erkölcsre, a családi élet megbecsülésére, hűségre, haza- és nemzetszeretetre tanították az embereket. Ilyen egyszerű dolgokra.

Az ünnepen részt vett Warvasovszky Tihamér polgármester is, aki tavaly ilyenkor azt ígérte, lépéseket tesz, hogy az ünnep valóban az egész városé legyen. Ennek érdekében több millió forintot költöttek, költenek arra, hogy a templom környéke és a búcsú helyszíne, a felsővárosi művelődési ház megújuljon, ez utóbbi fűtés-korszerűsítése például nemrég ért véget. A körülmények megteremtésén túl gondolkodnak a hagyományok megerősítése mellett vonzó programok szervezésén is, ez azonban egy következő lépés kell legyen.

A felsővárosi óvodában a hagyományőrzés nem újdonság. Szent Sebestyén napja a felsőváros ünnepe - így tanulják a kicsik, akik azon túl, hogy az óvodában ezen a napon az óvónénik mesejátékát élvezhetik - idén Az aranyszőrű bárányt -, a búcsú hagyományait is játszva tanulják. Az egyházi vonzatok életkori sajátosságaik miatt megfoghatatlanok számukra, vallják nevelőik, ennek ellenére átsétálnak a templomba is, és belenéznek a misébe.