2015.06.25. 11:24
Az a bűvös ötvenes szám - Aranydiploma a pedagógus házaspárnak
A pécsi ünnepségen is átvehettük volna az aranydiplomát – lépett a mikrofonhoz a tanár úr. – Hogy mégsem? Úgy gondoltuk, ott vesszük át, ahol ezt az ötven évet magunk mögött hagytuk.
A kerek évfordulók mindig elgondolkodtatóak, és óhatatlanul számvetésre késztetnek. Az 50-es szám háromszorosan is meghatározó az idén a Gáspár család életében. Először: a Pécsi Tudományegyetem diplomaszerzésük 50. évfordulója alkalmából Arany Díszoklevelet adományozott Gáspár Ferenc és Gáspárné Szőke Erzsébet pedagógusoknak. Másodszor: éppen 50 évvel ezelőtt Szabadbattyánban kezdtek dolgozni. Harmadszor: életüket is 50 éve kötötték össze.
Az aranydiplomát Ekler Zoltán, a Batthyány Lajos Általános iskola igazgatója az évzárón adta át a pedagógus házaspárnak.
A gyermekévek: Tác és Kőszárhegy Gazsi bácsi (a faluban és környékén mindenki így szólítja), illetve Pálfa Erzsike esetében. A középiskolai és a főiskolai esztendők: Székesfehérvár, Sárbogárd és Pécs. Majd a munka, a tanítás évtizedei: Szabadbattyán. Íme a párhuzamos életút településekben elbeszélve.
Mindketten matematikát és fizikát tanítottak, Gazsi bácsi éneket is. S amint mondják: a tantárgyakon túl elsősorban gyerekeket Emberséggel, tisztességgel, szeretettel.
Az emlékezetes szakkörök, a meghonosított pedagógus kirándulások, az iskolai énekkarok, a kulturális seregszemlék – mind-mind az ő nevükhöz fűződnek. S nem titok az sem, hogy a hagyományként élő farsangi nyitótánc Gazsi bácsi ötlete volt egykoron.
Erzsikéhez mindig bizalommal fordulhattak diákjai és kollégái; türelem és közvetlenség jellemezte. Gazsi bácsi órái élményszámba mentek; tréfás, gyakorlati példákkal, szemléltető kísérletekkel operált.
Gáspárék a kőszárhegyi gyerekeket is tanították, lévén, hogy a településnek nincs iskolája. A pedagógusnapon Borján Péter polgármester meleg szavakkal köszöntötte a házaspárt, egyebek közt kiemelve példaértékű házasságukat. Aranylakodalmuk fontos üzenettel bír a fiatalabb generációk számára – hangsúlyozta –, kitartásról, szeretetről, hűségről.
Gazsi bácsi, bárhol is futunk össze, mindig nekem szegezi a kérdést: „Emlékszel a hőbimetálra?” „Persze, tanár úr” – hangzik ekkor a válasz; annak idején ugyanis a krónikást is okította fizikára. „Még édesapád készítette a kis szerkezetet, és sok-sok diáknak szemléltettem vele a hőtágulás jelenségét” – az emlékek élénkek. „Még valahol ott lehet a szertárban; egyszer megkeressük...”
