Sportvilág

2010.08.25. 09:17

Túra, tortúra, kultúra

Székesfehérvár - A H. Szondi SE természetjáró szakosztálya a különleges csapatok sorába tartozik. A tagok nem egyszerűen természetet járnak, hanem ott vannak hegyen, vízen, mindenhol a természetben.

Silye Sándor

A   Balogh András által vezetett társaság - mondhatni - kategóriájában a mindent tevők közé sorolható. Megjárták már az Olympos csúcsát, az Istenek lábainál lépkedtek tehát, de a magaslatot télen is szeretik, hiszen rendre Ausztriába járnak sítúrákra. Ami tevékenységüket illeti, több lábon állnak: létezik náluk gyalogos természetjárás, ezen belül magashegyi, teljesítménytúrázás, kerékpártúrák, télen sífutás és magashegyi lesiklás, de működik a vízi szakáguk is, a Rábán és a Dunán eveznek.


- A vízitúrázók társasága kialakult csapatot takar, de gyalogolni és kerékpározni majd minden tagunk szokott itthon az országban, de külföldön is. Kisgyónban van a kulcsosházunk, ott szoktuk a sífutó túrákat teljesíteni. A szakosztály évek óta 30-40 fővel működik, ebből 25 fő jelenti a több évtizedes állandóságot - mondta a szakosztály vezetője.

- Önfenntartók, vagy kapnak támogatást?

- Állami támogatást nem kapunk. A tagdíjakból tartjuk fent magunkat, a tehetősebb tagjaink segítenek, nagyobb összeget fizetnek be a a kasszába. Volt már arra is példa, hogy pályázatatokon kisebb összegeket nyertünk.

- Eljutottak az isteni csúcsra, az Olympusra. Milyen volt onnan látni a maguk mögött hagyott utat?

- Minden évben legalább egyszer felmegyünk a magasba, többször jártunk az Alpokban, hol Ausztriában, hol Svájcban, voltunk Görögországban, régen Szlovákiában, idén nyáron a cseh óriási hegységben.

- Kíván e tevékenység speciális ismereteket?

- Kitaposott, biztos utakon járunk, nem vagyunk alpinisták, sziklamászók, a magashegyi túrázás lényegesen nyugisabb. De persze ennek is megvannak a nehézségi fokai, a mi tevékenységünk a sportos változat. Ami tény: nem könnyű ez sem, megvannak a veszélyei. A magashegy, a vízitúra, a kerékpározás problémái ismertek, kellő figyelmet kívánnak.

- A 100 kilométeres teljesítménytúrát többször megcsinálta. Mi az ön csúcsa?

- A 110 kilométeres túra szintideje 27 óra volt, 24 és fél óra alatt megcsináltuk. Hogy nem aludtam volna néha szívesebben? Dehogynem, de ami a lényeg: fejben kibírtuk. A 100 kilométeren a 24 órát 19 és fél óra alatt teljesítettem.

- Felesége többször kipróbálta az 50 kilométert. Mit tett a félszáz kilométeres szabadsága alatt?

- Érdekes, kettesben nem szeret velem túrázni... Így más volt az ő 50 és más az én 100 kilométerem, de ez csapat és nem családi sport...


- Túra, tortúra, kultúra. Mi, micsoda önöknek?

- Létezik Tortúra 65 nevű túra, erről ennyit... Szerencsére egyre nagyobb a túrázás kultúrája, mind több fiatal csatlakozik hozzánk is.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!