Ugyanakkora boldogság

A lengyelek jókedvét elvéve győzelemmel búcsúzott a magyar válogatott a világbajnoki selejtezőktől. A csoport negyedik helyén végző magyar nemzeti tizenegy a lengyelországi mérkőzéssel visszaszerezte a könnyen csüggedő szurkolóknak a csapatba vetett hitét. A vártnál fényesebb Európa-bajnoki szereplés káprázata nem tett jót sem a szurkolók, sem a játékosok éleslátásának, így a világbajnoki selejtezőknek túlzott elvárások közepette vágtak neki a mieink. Elfelejtődött, hogy az Eb-re is csak szerencsével és a résztvevői kör jelentős kibővítésének köszönhetően jutott ki a magyar csapat. Így aztán a világbajnoki szereplésért folyó küzdelmi sorozatnak nekivágó válogatottra, ha nem is világverőként, de rendíthetetlen alakulatként tekintettek a magyar szurkolók.

A csoportelsőség megszerzéséről csak a legnagyobb fanatikusok álmodozhattak, de a második helyet az egyszerű ábrándozók is kinézhették a Marco Rossi szövetségi kapitány irányította csapatnak.

A valóság azonban szembejött ezúttal is. Ezt pedig nagyon megszenvedte a válogatott és a közönség kapcsolata.

Aligha szabad elcsodálkozni azon, hogy nem józan mérlegelés, hanem érzelmeik alapján viszonyulnak a szurkolók a csapathoz. Márpedig ez szükségszerűen hullámzóvá teszi a játékosok és a közönség kapcsolatát. Arra is fény derült a selejtezők során, hogy futballistáinkat meglepi, hogy a drukkerek érzelmi túlfűtöttségének biztonsági szelepe pfujolva is ki tudja ereszteni a gőzt.

Az az érzelmi hullámvasút, amin a válogatott és a szurkolók ültek, a hétfői mérkőzés után úgy állt meg, hogy az utazás végére mindenki elég kedvet kaphatott a továbbmenetre. Mára kihevertük a sérüléseket, amiket annak a balesetnek a során szenvedtünk, amikor az angolok elgázolták a mieinket, és az albánok elleni meccsek lelki traumáin is túltettük magunkat. Alamizsna, motyogjuk az orrunk alatt, amikor a selejtezőcsoport tabellájára pillantunk, és az albánokat látjuk a harmadik helyen. Egyébként mindegy is, hogy hányadik helyen végeznek azok a csapatok, amelyek nem jutnak tovább a selejtezőből. Harmadiknak vagy negyediknek lenni ugyanakkora boldogság.

A hétfői győzelem nyomán nem keserű szájízzel hagyjuk magunk mögött a selejtezőket. Marco Rossi is azzal a tudattal vághat neki következő Eb-re építeni a csapatát, hogy a szurkolók bizalmát is maga mögött tudhatja. Ezzel a tőkével ugyan a tőzsdén nem legénykedhet az olasz, de az már eddig is kiderült, hogy ennek ellenére is jól sáfárkodik vele.