Hosszútávfutók napja a Velencei-tónál

A reggel még némi bágyadt napsütéssel, párás meleggel köszöntötte a Velencére érkezőket. A délelőtt a 27, vagy 54 kilométeres távnak nekifeszülőket erős széllel kínálta meg, repítette őket előre, vagy fogta vissza, attól függően ki, milyen irányba tartott. Sokan, nagyon sokan jöttek a start helyszínére, a gyógyfürdő előtti területre. Összesen 412 bátor vállalkozó vágott neki a csak érdeklődők számára iszonyatosan hosszúnak tűnő távoknak. Az egyszerű földi halandó hitetlenkedve lengetheti meg a kalapját a sima maratonisták előtt, az ám, de itt szupermaraton (is) volt, és a két táv közötti 12 kilométer is eszeveszett vállalkozás sokak számára. Ráadásul 286 fő egyedül futott, a többiek a váltószámra vállalkoztak. Köztük két ARAK-csapattal.

- Nagyszerű a futópróba karitatív mivolta, ezért indultunk mi is. És ha már itt vagyunk, nyerni is szeretnénk, hiszen ez a sportolói lét értelme - mondta Hirt Károly, az atlétákat ide is elkísérő elnök.

A tömeg nekilódult, az út mentén drukkerek (kibicek) hada biztatta a könnyedén, vagy erőlködve futókat. Volt, akinek már a táv felénél lassult a járása, gyorsult a pulzusa, többen sétára is váltottak. Hogy aztán nekilóduljanak újra és újra. Természetesen a váltó ért elsőnek a célba, az ARAK férfiváltója, és a nemrég válogatottá lett alig egy éve futó Farkas Dáriusz volt a befutó emberük.

- Kilenc és fél kilométer jutott rám, azt nem mondom, hogy könnyed, laza gyakorlat volt, de mégis jólesett a futás, örülök, hogy a kosárlabda után rátaláltam az igazi sportra. Nem a győzelem volt ezúttal a fontos, de persze jó volt tudni, hogy az első helyen értünk be - mondta.

Apropó, kosárlabda! Amott Nagy György, az Alba Regia SC hajdani centere leste barátja, Szabolcs Ferenc beérkeztét. Persze, hogy örültek egymásnak!

- Jó érzés volt célba érni - lihegte a Vidi volt bedobója.

- A táv alatt volt időm gondolkozni az élet dolgain. A jó időeredmény elérése volt a fontos a számomra, ez most győzelemmel párosult - jelentette ki Balogh Bettina Komlóról, a női győztes.

Jöttek az ország valamennyi pontjáról futók, illetve külföldről önkéntes vasemberek, így Szlovákiából, Ausztriából és Németországból.

- Az interneten láttuk, hogy lesz ez a viadal, családostul, kutyástul autóba ültünk Düsseldorfban, és jöttünk - így Ralf Hupp.

Kegyes Péter Gödről a feleségével futott, miközben gyerekkocsiban tolta maga előtt apró gyermekét. A kicsi a végére elaludt, kegyes volt hozzá a sors...

A rajt másfél órát késett, délután leszakadt az ég, zuhogott, de akkor már csak néhányan voltak kint. Közben a tó másik oldalán, az Északi-strandon a Rajkó-zenekar és Vincze Lilla gondoskodott a sátorban türelmesen várakozóknak a szórakozásáról.

Jó nap volt ez a futásra.

A győztesek

Futottak, célba értek. Ki előbb, ki később. Volt, aki győzött, volt, aki csak célba ért és nyert. Élményt, mert bebizonyíthatta, képes a nagy csodára. Az igazi győzők az alábbiak: Makai Sándor (Budapest) a férfiaknál, Balogh Bettina a nőknél 27 kilométeren, a váltót e távon az ARAK nyerte, 54 kilométeren Pleiveisz István szoros befutóval diadalmaskodott, váltóban Vérteskozma az első.