Csorvási Milán ezüstérmesként távozott és ezüstösként érkezett

Azt mondja, a néhány nappal ezelőtt elbukott aranycsata emléke még benne él, de ahogy múlnak a napok, biztosan örül majd a második helynek. 2016 nyarán, a Szolnok ellen 3-1-es összesítéssel elvesztett bajnoki finálé után hagyta el az Albát, most szintén ezüsttel a nyakában érkezik Fejérbe. A 210 centiméter magas, 115 kg súlyú, jól megtermett center Kecskeméten kezdett kosárlabdázni és mutatkozott be az élvonalban, majd egy évet Sopronban töltött kölcsönben. A későbbiekben lett biztos pontja a KTE együttesének. Szegeden szerepelt két idényen át, aztán 2014-ben szerződött a Gáz utcába. Két szezonban erősítette a fehérváriakat, 2016-ban igazolt Körmendre.

– A három évvel ezelőtti döntésemet nem bántam meg, jól éreztem magam a nyugati határszélen. Jó csapatba és közösségbe kerültem, a Vas megyei településen született két éve, áprilisban a kislányom, Lili is. Jól éreztük magunkat a családdal, igaz, ezzel nem lesz gond Fehérváron sem, a várost ismerem a nejemmel. Örömmel térek vissza a Gáz utcába, ismerős közegbe kerülök augusztusban, a felkészülés kezdetén.

A két korábbi szezonja érdekesen alakult. Az elsőben lemaradt a társakkal a rájátszásról, a másodikban majdnem aranyéremig meneteltek.

– Felemás érzésekkel gondolok arra az időszakra. Az első évben a 9. helyen végeztünk, nem jutottunk a rájátszásba, ami komoly csalódást jelentett. Azt az időszakot – fehérvári szemszögből – a nemrég zárult bajnoksághoz tudnám hasonlítani, amikor ugyanúgy semmi nem sikerült, ahogy most sem. Ha jól emlékszem, 14 vagy 15 meccset veszítettünk el néhány ponttal. Ha pedig nyertünk, az összevetésekből mindig mi jöttünk ki rosszabbul, végül a 9. helyre futottunk be. A következő, fehérvári idényem sokkal jobban alakult, a bajnoki fináléba jutottunk, nagy csatában kaptunk ki a szolnokiaktól. Nem sok hiányzott az aranyhoz.

Egy évvel később, 2017 nyarán összejött, ám ön akkor már az Egisben pattogtatott.

– Az Alba ajánlott új szerződést, ám a több játéklehetőség miatt a váltás mellett határoztam. Jó döntés volt, az elmúlt három idényben kimondottan jól szerepeltünk a vasiakkal. Mind a három idényben a négy közé kerültünk a bajnokságban, tavaly a bronzcsatában az Alba gyűrt le bennünket. Az élen végeztünk az Alpok-Adria Kupában, valamint kétszer a legjobb 16 közé kerültünk a FIBA Europe Cup sorozaton, ami szintén nem lebecsülendő teljesítmény.

Idén megnyerték a hazai pontvadászat alapszakaszát, esélyesként várták a bajnoki finálét. Végül simán, 3-0-s összesítéssel elbuktak a Falcóval szemben.

– Megérdemelten nyertek a szombathelyiek, jobbak voltak nálunk. A kudarc természetesen fáj, pár nap elteltével még csalódásként élem meg, ahogy múlik az idő, biztosan felértékelődik majd az ezüst is. Bajnoki aranyam nincs, ez hiányzik a gyűjteményemből. Kupagyőzelmem már van, lassan másfél évtizede szereztem a kecskemétiekkel. Fiatal játékosként kevés lehetőséget kaptam a Meszlényi Róbert dirigálta sikercsapatban, a Pakson bonyolított fináléban nem jutottam szóhoz, a négyes döntőig vezető találkozókon bíztak rám epizódszerepeket. Remélem, az elkövetkező két évben sikerül aranyat nyernem az Albával. Ezt komolyan gondolom.

Két éve stabil válogatott volt, azóta azonban nem jut szerephez.

– Szeretném, ha változás állna be ebben a tekintetben is, jó lenne ismét pályára lépni a nemzeti együttesben. Ha az Alba jól teljesít, nekem is megy a játék, talán lesz esélyem visszakerülni a keretbe. Két éve, az Eb-t megelőzően rendszeresen szerepet kaptam címeres mezben, pályára léptem a felkészülési meccseken, azonban az utolsó keretszűkítésnél elbúcsúztak tőlem, Karahodzics Kemal került a Kolozsvárra, majd Isztambulba utazó keretbe. Ezt komoly csalódásként éltem meg, nagyon szerettem volna pályára lépni az Európa-­bajnokságon.