A fehérváriakhoz visszatérő Bartalis István számára kihívás az EBEL

– Nem izgul kicsit? Új bajnokság, új környezet.

– Ez egy nagy, új kihívás, új liga. Számomra ez csakis plusz energiát ad, egyáltalán nem érzem, hogy bármi rosszul sülhet el – válaszol a 24 éves válogatott szélső. - Újra itthon vagyok, hazai környezetben játszhatok, a tévén keresztül láttam, hogy a fehérvári szurkolók megtöltik a csarnokot. Utoljára Szuper Levente idejében jártam Fehérváron hokimeccsen. Svédországban nálunk nem volt nagy szurkolótábor, de előfordult, hogy idegenben 7000 néző volt a lelátón. Annak is megvan a varázsa, de az igazi az, amikor saját közönséged előtt, otthon korizhatsz jégre. Ahhoz tudnám hasonlítani az érzést, mint amikor a válogatottal egy VB-n a hazánkért küzdünk. Nagyon várom már a hazai mérkőzéseket.

A Fehérvár AV19 csatára, Bartalis István már nagyon várja a telt házas hazai mérkőzéseket. Fotó: Koppán Viktor

– Édesapja, Bartalis József, aki az Alba Volán meghatározó harcosa volt a 80-as, 90-es években, hogy fogadta, hogy ismét kék-fehérben játszik?

– Nagyon örül a család, hogy itthon lehetek újra. Biztos jó érzéssel tölti el, hogy az ő mezszámát, a 10-est fogom viselni a mérkőzéseken.

– Az EBEL miben különbözik a svéd bajnokságtól, az Allsvenskan-tól?

– Egészen más a két liga. Az egyik óriási különbség a sebesség. Amíg Svédországban sokkal gyorsabban korcsolyáznak, sokkal gyorsabban történik minden, sokkal kevesebb ideje van az embernek egy-egy megoldásra, míg az EBEL-ben technikásabb, rutinosabb játékosok játszanak. Igazából ezektől a – szó jó értelmében – minden hájjal megkent rókáktól lehet tanulni. Svédországban a korcsolyázáson van a fő hangsúly, korizzunk, aztán majd megoldjuk, itt inkább a többet ésszel elv működik.

– Hogy érzi, milyen lesz a csapat?

– Őszinte leszek: fogalmam sincs. Frank Banhamet már láttam játszani, nagyon tetszik az amit csinál, rajta kívül Kóger Danit, meg a válogatottban szereplő srácokat ismerem. Rosszak biztos nem leszünk, de helyezésben még nem gondolkodom. Az is bizonytalan még, hogy milyen taktikával építjük fel a munkát, mit hoz az új edző. Jöjjenek a mérkőzések, és akkor körvonalazódik, hogy mi lesz az erőssége, és mi a gyengéje a csapatnak. Remélem, előbbiből lesz több.

– Mit vár önmagától?

– A lehető legjobbat. Szeretnék jól játszani, és azt szeretném, ha húzóemberré tudnék válni. Szívesen veszek részt az emberelőnyös, emberhátrányos játékszituációkban is, vagyis sok játékidőt remélek.

- A jeges felkészülés kezdete előtt még minden nagyon képlékeny, de a jelenlegi játékosállományt nézegetve, kivel játszana szívesen egy sorban?

– Az álmaim sorában Frank Banham lenne középen, a másik szélen az East Coast HL pontkirálya, Brandon Marino szerepelne, a hátvédek pedig intézzék csak a saját dolgukat.

– Mennyiben okozhat bizonytalanságot, hogy jelen pillanatban még nem ismert az új vezetőedző személye?

– A korábbi trénerrel Marty Raymond-dal sem dolgoztam együtt, a lényeg, hogy annak az edzőnek kell teljesíteni, amelyik éppen a csapat élén áll. A csapattal együtt kell harcolni a győzelmekért.