Az ultrafutás varázsa

A Mont Blanc körüli futóverseny Európa legmagasabb hegye körül három országot - Franciaországot, Olaszországot és Svájcot - érinti. Hossza 170 kilométer, 9800 méteres szintkülönbséggel. Németh Csaba ultrafutó az elmúlt nyolc évben ötször indult ezen a versenyen és mind az ötször hiba nélkül teljesítette. Rajta kívül a világon senki nem büszkélkedhet ehhez hasonló eredménnyel. Csaba a Gaja-szurdokban, a tájfutók és a terepfutók között is indult, és ahogy fogalmazott, a felkészülési időben a 100 kilométeres távok előtt jól jöttek neki ezek a sprint számok . A terepfutás 15 kilométeres távját a 46 éven felüli férfiak kategóriájában 1:06:28 idővel nyerte meg, a tájékozódási futás pedig új tapasztalatokkal gazdagította őt.

- 28 évvel ezelőtt futottam először és eddig utoljára tájékozódási futóversenyen. A benyomásaim azonban mindenképpen pozitívak. Az, hogy folyamatosan kell figyelni, nagy kihívás, én jól éreztem magam, ezt a zuhogó eső sem befolyásolta, viszont jól elfáradtam.

Németh Csaba ultrafutó már ötször teljesítette a három országot is érintő, Mont Blanc körüli futóversenyt

- Valóban elfáradt? Száz kilométeren felüli távokat szokott futni. A hagyományos képzelőerőt meghaladja, milyen emberi képességek kellenek ilyen teljesítményhez.

- Én azt gondolom, nem kell különleges képesség ehhez. Ami számomra fontos benne, hogy ilyenkor visszatérek a természethez, futás közben viszonyítani tudom magam a természet erejéhez, ami a hétköznapokban célt adhat határaim megtalálásához. Úgy tapasztalom, hogy minél hosszabb távot futok, annál kíváncsibbá válok, mi az a felső határ, amíg el tudok jutni. A Mont Blanc-futás pont ezt célozza meg. A 170 kilométeres táv közel 10 ezer méteres szintkülönbséggel alkalmas arra, hogy saját korlátaimat egy kicsit kitoljam.

- Egyszer azt nyilatkozta, hogy a fizikális állóképesség kevés ennek a távnak a lefutásához. Mentálisan és lelkileg is rá kell hangolódnia az embernek. Ezt hogyan gondolta?

- Közhelynek számít, de a hosszabb távok fejben dőlnek el. Azt szoktam mondani: ha a fej tudja, tudja a láb is. A terepfutás abban különbözik az aszfaltversenytől, hogy mivel természetes közegben futunk, kevesebb civilizációs külső inger ér minket, jobban hat ránk a természet, alakít minket.

- Ezért van az, hogy az ultrafutók leginkább a 40-es korosztályból kerülnek ki? Akkorra érik meg rá az ember, hogy ezt a távot teljesíteni tudja?

- Amikor fiatal voltam, én is azt gondoltam, enyém a világ és mindent legyőzhetek, mindent uralni tudok. Ahogy az ember idősödik, alázatot, megfontoltságot, mérsékeltséget, türelmet tanul. Az ultrafutáshoz komoly tapasztalat és önismeret kell, illetve olyan elszántság, ami az idősebbekben inkább megvan.

- 30-40 órát tölt egy ilyen versenyen futással a szabadban. Min gondolkodik futás közben?

- Ez az idő csak a hétköznapokban tűnik hosszúnak, futás közben gyorsan eltelik. Azt veszem észre, hogy már reggel van, aztán lemegy a nap, majd újra felkel. S hogy közben mire gondolok? Néha az a jó, ha nem gondolok semmire. Alapvetően a gondolataim szabadon kalandozhatnak: néha messze járnak, máskor meg hagyom, hogy az hasson rám, ami éppen történik. Számomra az ultrafutás egy meditatív állapot - érzékelek, gondolkodom, máskor pedig teljesen kiürül az elmém. A hosszútávfutás számomra egy mély élményként írható le. Remek alkalom arra, hogy az önismeretemet mélyítsem.