A fehérváriak osztrák szurkolója

Mindössze négy évet töltött másutt, hármat Fehérváron, egyet Trondheimben, az utóbbi másfél évben Feldkirchben szerepel. Tagja a sapporói hősöknek, szerepelt a 2009-es, A-csoportos vb-n is, ám a válogatottságról jelenleg nem álmodik. 

Nála jobban kevesen ismerik az osztrák hokit, valamint az EBEL névre keresztelt, nemzetközi bajnokságot. Szerepelt a Bregenzerwald, a Lustenau, a Graz, a Dornbirn, valamint az Alba Volán együttesében, jelenleg a másodvonalbeli, ám három éven belül az EBEL indulást célul kitűző Feldkirchet erősíti. Amikor a Sapa Fehérvár AV19 a távoli Vorarlbergben lép jégre, Dornbirnban, szurkol a kék-fehéreknek. Apjaként tisztelt nevelőapja, Kiss Tibor játékosként és trénerként is szolgálta a Volánt, ráadásul mindkét beosztásban bajnok is.

Tagja volt az 1981-es bajnokcsapatnak, s edzőként is a csúcsra ért a koronázó városban. Két és fél éven át dirigálta és vezette bajnoki címre – 18 év szünet után – a fehérváriakat 1999-ben, Dunaújvárosban. Nevelt fia, Fekete Dani évekkel később, 2008 nyarán került a második EBEL-szezonját kezdő Volánhoz, három idényt töltött a koronázó városban.

Fekete Dániel rendkívül jól érzi magát osztrák csapatában (Fotó: a szerző felvétele)

– Mindig szerettem volna Fehérváron játszani, előzőleg egy évet légióskodtam a norvég élvonalban, Trondheimben, tagja voltam a Divizió1-es vb-t megnyerő gárdának, hívott a Volán, én pedig örömmel mondtam igent. Előzőleg csak gyerekfejjel játszottam itthon, 15 évesen kerültem Feldkirchbe, a jelenlegi csapatomhoz. A magyar hoki akkoriban nem tartogatott akkora lehetőségeket, serdülőként előbb Klagenfurtban, majd Feldkirchben vettem részt próbajátékon, utóbbi helyen megfeleltem. A gárda Európa legjobbja volt, kétszer bejutott az European Hockey League – ez olyan, mint a fociban a BL – zsinórban háromszor döntőjébe. Végül harmadszorra megnyerte.

A pénz azonban elfogyott, a folytatásban a nemzetközi porondon ilyen sikerek nem következtek. Az osztrák pontvadászatban még jól szerepeltek, Fehérváron és Dunaújvárosban többször jégre léptek az ezredfordulón, az osztrák, szlovén is magyar csapatok által alkotott Alpenligában, majd az osztrák másodosztályban találták magukat. A gárda – Feketével soraival – jelenleg is ott szerepel, az aranyért küzd, az olasz Eppan mögött egy ponttal lemaradva második. Dani az eddigi 23 meccsen remekül termelt, 14 gólt és ugyanennyi gólpasszt jegyez. 

– Az EBEL igazából pénzkérdés. Hiszen hiába vagy bajnok a másodosztályban, nem juthatsz fel, csak akkor, ha valaki nem tudja teljesíteni a kötelezettségeit, illetve a liga illetékesei a létszámemelés mellett döntenek, s akad jelentkező, akik vállalni tudja a feltételeket, mint például a nyáron az olasz Bolzano.

Fekete 31 éves múlt, nála jóval idősebbek is szóhoz jutnak címeres mezben, ő három és fél éve nem kap meghívót. Ezen nem is csodálkozik, az osztrák második vonal küzdelmei nincsenek szem előtt.

– Százszor szerepeltem a nemzeti együttesben, ha hívnának, természetesen igent mondanék, hiszen a válogatottság mindig megtiszteltetés. De mostanában ennek nincs realitása. Utoljára 2010-ben, Ljubljanában, a vb-n voltam tagja a gárdának. Ha a VEU Feldkirch visszatér az EBEL-be – tudomásom szerint ez a cél, igaz, nem azonnal -, nekem pedig jól megy a játék, lehet, hogy ismét invitálnak. De ez nem a közeli jövő kérdése.