Sport

2013.09.06. 11:33

A sikerig húzzák a kötelet

Fesztiválsport, játék, vagy kemény munka? Mindez elmondható a kötélhúzásról, melyet egy maroknyi székesfehérvári egyesület profi versenyzői igyekeznek hazánkban népszerűsíteni, hazai sportolókként pedig külföldön elismerést, jó eredményeket szerezni. Pipó Péter, az egyesület lelke, motorja még Írországban ismerte meg a sportágat.

Miskei Anita

- Írországban dolgoztam öt éven át, s az ottani főnököm invitált a helyi csapatba. Ott nagyon nagy hagyományai vannak a kötélhúzásnak. Tisztelet, szeretet övezi a versenyzőket, ráadásul csapatommal az ír nemzeti bajnokságban megszereztük a harmadik helyet. A sportágnak egyébként nincs igazán megfelelő kifejezése az angolszász nyelvterületen, ezért hosszú ideje Tug of War-nak nevezik, így vált ismertté világszerte – mesélte Pipó Péter, a székesfehérvári fiatalember, aki Írországból hazatérve határozta el, itthon is népszerűsíti ezt a sportágat.

A gondolatot pedig tettek követték, így 2012 januárjában életre keltettük a Maroshegyi Kötélhúzó Egyesületet. Az országban egyedüliként vagyunk profi sportolók ebben az ágazatban, hétvégente edzünk, hétköznap pedig dolgozunk, tanulunk. Az első profi kötélhúzók vagyunk, akik magyar színekben már próbára tettük magunkat külföldön is – mesélte Pipó Péter. Megjegyezte, az egyik legnehezebb számukra az, hogy sokan máig fesztiválsportként tekintenek a kötélhúzásra. Teszik ezt annak ellenére, hogy ez a sport nagy múltra, hagyományokra tekint vissza.

A fehérvári csapat sokat edz, bíznak abban, hogy egyre jobbak lesznek. Vezetőjük, Pipó Péter Írországban szeretett bele a kötélhúzásba (Fotók: magyarkotelhuzas.hu)

– Bár elfeledett versenyszám a kötélhúzás, már az ókorban is népszerűségnek örvendett, 1900 és 1920 között pedig a nyári olimpiai játékok meghatározó sportága volt. Ennek ellenére itthon fesztiválsportként, játékként, férfias vircsaftként tartják számon, emiatt nehezen találunk támogatókat, s akik segítenének, előbb eredményeket várnának tőlünk. Örökös csapda ez, hisz egyik a másik nélkül nem megy. Eredményeket akkor érünk el, ha utazunk, nemzetközi megmérettetéseken veszünk részt, szerzünk tapasztalatokat, fejlődünk. Ehhez azonban támogatásra lenne szükség, most gyakorlatilag tartalékaink éljük fel, azt, amit a napi megélhetés mellett spóroltunk meg – jegyezte meg Pipó Péter.

Litvániában, Hollandiában versenyeztek már, Péter, ha csak teheti, utazgat, kapcsolatokat épít. Ebben segítségére vannak azok a társak, versenytársak, ír barátok is, akikkel közösen ismerte meg ezt a sportágat. Szemináriumokon vesznek részt, hogy fejlődhessenek, s most egy közép-európai szövetség megteremtésén dolgoznak.

Pipó Péter


– A nyugat-európai versenyzők, svájciak, írek, hollandok sokkal erősebbek nálunk, hiszen hagyományai vannak ennek a megbecsült sportágnak. A szerb és román versenytársak pedig lelkesek, de nálunk még gyengébben teljesítenek, így valójában nincsenek versenytársaink. Egy közép-európai szövetség lehetőséget teremtene mindannyiunknak a felzárkózásra, a jobb eredmények elérésére – mondta Péter, aki egyesületének nem csak motorja, de például technikai edzője is.

Azonban - mondta a versenyző – ő sportoló, nem pedig képzett edző. Vagyis igyekszik átadni tudását, de nem úgy, ahogy ezt egy szakember tenné. – A maroshegyi egyesületben 15-en vagyunk, fiúk, lányok egyaránt. 18 éves kor felett bárki csatlakozhat hozzánk. Ez egy izgalmas, érdekes sportág, ahol az igazi sikert az 50-60 évesek érhetik el. A siker titka a technikai tudás és a kitartás, szívósság. Ebben egyébként a hölgyek jobbak, eredményeik is igazolják. Jelenleg két-három órát edzünk hétvégente, fontos a kéz erősítése, a technikai tudás megszerzése. Augusztusban egy szeminárium keretében minderre itt Székesfehérváron is lehetőségünk nyílott, 10 ország sportolói jöttek el. Ezt egy uniós forrás tette lehetővé számunkra – mondta Pipó Péter, aki annyit még elárult, hogy versenyezni 8 fős fiúcsapatban, 4+4 vegyes kategóriában, vagy 5 fős csoportot alkotva szoktak. Utóbbi volt az ötkarikás játékokon is a szokás.

Ezek is érdekelhetik