Orsi, a kacatkreátor

Fodor Orsolya kapott valakitől egy régi, levitézlett, hosszú szíjas műbőr fotómasina-tokot. Mivé lehet egy ilyet „átálmodni”? Általában legfeljebb lefesti, netán betapétázza az ember, de Orsi inkább a formát vette alapul: ezeknek a régi tokoknak van egy előre nyúló „pofájuk”. Igen, olyan, mint egy lófej.

Nosza, egy piros textillel és egy zablával legyen belőle gyermekjáték! A lovacskává átavanzsált ósdi tok pedig akár egy kihasználatlan sarok üde színfoltja is lehet.

Ilyen egy fotógép tokból alkotott lovacska

Orsi BútorDa világa amúgy tele van ilyen apró fricskákkal, meglepő részletekkel. A fiatal, eredetileg óvodapedagógus végzettségű ötgyermekes anyuka mindig is kacérkodott a lakberendezéssel, az alkotással. Sajnálatosan korán elment édesapja a moziüzemi vállalat dekoratőre volt, Orsi így gyakorlatilag kétéves korától szívta a ragasztók, festékek szagát, automatikusan rögzültek benne a fortélyok, technikák.

Ez a kép jól összefoglalja Orsi "kacatból -kreatívat" hitvallását: a faág volt az alap, amelyet fotókkal, tucatáruként kapható apróságokkal dekorált

– Óvónőként pedig akárhány óvodában megfordultam, azt biztosan elkezdtem átrendezni. A főiskolai szakdolgozatom témája is ez volt: Az óvodai csoportszoba berendezése – meséli már a későbbiekről a Székesfehérvárról nemrég Tatabányára költözött alkotó.

Orsolya sokat jár bolhapiacra, s a szenvedélyéről tudó ismerőseitől is kap átalakításra szánt kisbútorokat, de ha kell, akár a kuka mellől is begyűjti a fantáziadús darabokat. Ő az a típus, aki a legrozzantabb, lábatlan, középen kilyukadt akármiben is meglátja a jövendőbeli polcot, asztalkát, lerakófelületet.

Egy tömbházbeli ajtó is lehet egyedi, némi átszínezéssel

Egy tatabányai, műhellyé átalakított garázs a munkahelye ilyenkor, az apai örökségből maradt szerszámkészletet pedig folyamatosan tölti fel piacos darabokkal is, könnyedén hárítva a csodálkozó tekinteteket, hogy „minek egy nőnek véső, meg furdancs”...

Van, amikor két hétig kerülget egy szekrényt, hogy megérezze, milyen színt „kíván” meg az adott darab habitusa, lelke...De két hét után valóban gyönyörűséges bútorok születnek, amelyekre rá sem ismernénk az Orsi-féle átlényegítést követően.