Készül a bor - Mit használnak az öreg fahordó helyett?

A kamrafeltöltéskor a tárolási megoldások sokakat érdekelnek. Ráadásul még divat is lett a saját készítésű finomságokat - házi savanyúságot, családi recept alapján készült lekvárt - ajándékba adni.

- Szerencsére óriási a kínálat a legkülönfélébb üvegekből - mondja szakértőnk, Fister Judit. - A hagyományos, ötliteres üvegekben a savanyúságot lehet nagyszerűen eltenni, a húsok mellé kínált csatnik pedig inkább a laposabb formákba kerülhetnek. Megjelentek a díszes üvegek is, azok, amik kifejezetten az ajándékba adott finomságok tárolására szolgálhatnak. A modern, szögletes csuprokba szívesen teszik például a dzsemeket. Az üvegekhez illő fedéltípusok is színesek, hívogatóak, hiszen ma már nem csak dunsztban készült, celofánnal, gumival leszorított lekvárokat csinálnak az asszonyok - hanem vákuumos technikával is dolgoznak.

Fister Judit és a tárolóedények. Itt a szüret ideje: a gazdák ma már rozsdamentes acélhordót használnak, ami tárolásra és a must kiforralására egyaránt bevethető. Könnyű mozgatni, tisztítani Fotó: Koppán Viktor

Az ősz a borkészítés ideje: az ajándékba adott borhoz vagy a kínálópálinkához is szebbnél szebb üvegeket szerezhetünk be. Ám most, szüretkor a nagyobb mennyiségű bor tárolásához keresnek edényeket a gazdák. Sokan ma már inkább rozsdamentes acél tárolóba töltik a nedűt:

- Nehéz az öreg fahordót a pince lépcsőjén átforgatni, macerás forróvizes trisóval vagy lúgos és savas hordómosók együttes alkalmazásával átszellőztetni, aztán kénszalaggal ellenőrizni a munka eredményét. A rozsdamentes acélhordókkal minden egyszerűbbé válik: könnyű ezeket mozgatni. Folyékony szappannal, semleges mosószerrel, szivaccsal egyszerű a tartályokat tisztítani: dörzsi szivacsot tilos bevetni, nem szabad karcolódnia. A 30 literestől az 1000 literesig, különféle méretű létezik, a hobbiborászok inkább a 100-150 vagy 200 litereseket használják. A rozsdamentes acéltartály nem veszi át a bor nemkívánatos ízét, megőrzi a gyümölcs frissességét - sorolta az előnyöket szakértőnk, és hozzátette:

- A lábukra állítható tartályokon van egy csap, a gyárilag elhelyezett anyacsavart érdemes használat előtt megerősíteni. Ha beleöntjük a bort, egy merülőfedél kerül a nedűre: átmérője 1-1,5 centivel kisebb, mint a tartály. A merülőfedél és a bortartály széle közötti rést étkezési parafinolajjal kell kiönteni, hiszen így a bort nem éri levegő. Majd a tartály tetejére rákerül a porfogó fedél.

A gazdák - ha a szőlőt a gombabetegségek az adott évben jobban támadták -, a nagyobb tartályok esetében egy hasznos biztonsági intézkedést is bevetnek. A merülő fedélre egy vizespalack kupakját teszik, amibe folyékony ként töltenek. Ez a merülőfedél és a tartálytető közötti levegőt gombátlanítja.

Fister Judittól azt is megtudtuk: a rozsdamentes acéltartályban nem csupán tárolják a bort a gazdák, hanem ebben is forralják ki a mustot. Olyankor a merülő fedelet félretesszük.

- A külső fedelet ekkor egy gumihevederrel rögzítik, majd megfúrják a tartályfedelet, amihez speciális dugót lehet beszerezni. A gumitömítéssel ellátott dugóra ültetik a kotyogót, amin keresztül a tartályt elhagyhatják a gázok, ugyanakkor a tartályba semmi sem kerülhet bele - mondja Fister Judit, aki azért arra figyelmeztet, hogy ne felejtsük el a must savtartalmát is megvizsgálni. Hozzáteszi: a bor hamarabb kezd forrni, haborélesztőt is használunk.