Bizalmi állás - jegyzet

Játszhatnám a bennfentest, sokat sejtetően hümmögve, hogy  nos hát, igen, de várjuk ki a végét.  Ám a helyzet az, hogy nem tudom.
Hallottam, persze, hogy hallottam nevet, de  az első és második hallásra  is  meglepőnek tűnt. Igaz, harmadikra már nem annyira, mert akkor már olvastam  a fehérvári közgyűlés előterjesztését, amely a színház  működésével kapcsolatos intézkedések meghozataláról szól. Abban az szerepel: "célunk tehát nem lehet más, minthogy olyan értékes darabok kerüljenek  színházunk műsorára,  amelyek az általunk képviselt, közönségcentrikus, korszerű népszínházat  reprezentálják."
Ez a cél, de most térjünk vissza a közelmúlthoz és a jelenhez. Vasvári Csaba igazgatót felmentették, mert a fenntartó bizalma megingott benne.  Súlyos érv, súlyos következményekkel. Nem csoda, színidirektornak lenni ma erősen bizalmi állás.
Nem lenne ízléses most azzal előhozakodni, hogy lám-lám, azok váltják le most  többséggel, akik 2008-ban többséggel megválasztották. Azzal sem, hogy kinek  volt a kicsodája. Vasvári igazgatóságát, munkáját  a saját jogán kell minősíteni.  
Drasztikusan csökkent a nézőszám? Ez is veretes érv. Okairól persze másképp vélekedik  a fenntartó és másképp a direktor.  Rossz a  kommunikáció és a légkör a színházban? Így lehet,  bár nyilván a társulat is megosztott, aszerint, ki érzi magát mellőzöttnek, és ki nem. Nem tett vagy csak részben tett eleget Vasvári vezetői feladatainak, az önkormányzat  kéréseinek, mint az a felmondó határozat indoklásában szerepel?  Lehet, bár az érintett ÁSZ- és revizori jelentésekre hivatkozva cáfolja ezt.  Talán úgy érezte a fenntartó, Vasvári  úgy vélte,  túl  biztos a helye, és most  eljött az idő és a lehetőség, hogy bebizonyítsák: nincs így?  Ezt  a kérdést már csak én teszem fel, félénken.
Tény, hogy igen rövid  határidővel menesztették. A Mágnás Miska premierje előtt, ami  várhatóan siker lesz. Ráadásul az évadnak sincs még vége.
Hosszú hónapok  jórészt színfalak mögött zajló konfliktusai után nagyon betelhetett a pohár.
Tényleg, ki lesz az utód? A sok színházi botrány után valaki olyan kellene végre, aki  közönségnek, szakmának, társulatnak megfelel. Lehetnek ennél magasabb szempontok?