Reneszánsz ember a Csókakőn élő „fényszabász”, Kiszely Krisztián

A filmtekercsekkel kezdte a pályát, és a legmodernebb digitális technikával készíti ma a képeit. A siker szerinte nem az alkalmazott technikában keresendő, hiszen a fotó fejben készül el. Mindig is érdekelte a fotózás, ennek megfelelően már a kezdet kezdetén ebbe az irányba indult. Mivel nem vették fel az Iparművészeti Egyetemre az első nekifutásra, ezért Őri Tóth Istvánnál kezdett dolgozni 1991-től, Fehérváron. Őri még a klasszikus fényképész volt, így sok helyen járt a tanítvány is, legyen az esküvői fotózás vagy iskolai tablóképkészítés. Közben Kiszely egy ideig Gabnai Gábornak is volt a fotósa, akivel leginkább faluriportokat készített, így a Fejér Megyei Hírlapban, a Fehérvári hétben, illetve az Új hírekben is láthatók voltak a képei. A fotók elkészítése, a laborálás nem lehetett gond, mivel mindent megtanult a mester mellett, ám ezzel párhuzamosan ott volt már egymás mellett a fekete-fehér, a színes labor, valamint a printer is, ami automatikusan nyomtatta ki a színes papírképeket. Mire az egyetemre került, addigra a szakmát neki már nem kellett bemutatni. Továbbra is csak filmes gépekkel dolgozott, amikkel nem lehetett törölni egy képet és száz másikat csinálni helyette.

Egyetem, családalapítás

Később Budapestre került az egyetemi évek alatt, de továbbra is ragaszkodott ahhoz a faluhoz, ahova tíz éves korában, 1983-ban költöztek pedagógus szüleivel és két fivérével. Bár kézdivásárhelyi párjával a fővárosban alapított családot, hamarosan Csókakőre költöztek három gyönyörű lányukkal. Itt mindenki ismeri őket, így mindenkinek van egy jó szava hozzájuk az utcán. Pesten ilyen nincs. Még nem laktak Fejérben, amikor óraadóként már dolgozott a bodajki Hang-Szín-Térben, ami akkor még alapfokú

iskola volt. Sok tehetséges gyerekkel találkozott a tanítással töltött évek alatt, a fotográfusok és a grafikusok között egyaránt. Mint elmondta, élvezi a tanítást, mert frissen tartja a szellemet. Hazaköltözésük után lett tervezőgrafika-tanár, 2008-ban, az addigra már középiskolai szintre emelt intézményben. Mellette készít reklámfilmeket, cégarculatot, valamint csomagolást tervez és fotóz ételeket, tárgyakat és embereket. A tervezői szakmának követnie kell az új trendeket, ez odafigyelést és felkészültséget igényel, viszont a művészet értékválságban szenved szerinte, és a fő okokat abban látja, hogy mindent átitat a haszonszerzés iránti vágy.

Váltás digitálisra

Az 1998-ig tartó egyetemi évek alatt végig analóg világ volt, ahol nincs azonnali kép, sőt jó, ha másnap látja az ember az elkészült képet. Aztán jött a digitális világ, az elején rossz minőségű képek készültek ezzel a technikával, ezért az utolsó pillanatig kitartott a fényszabász, így csak 2006-ban váltott új rendszerű gépre. Az első digitális, tükörreflexes masinája egy Canon EOS 30D volt, amit persze azóta újabb és újabb gépek követnek.

Mint minden reneszánsz ember, ő is egyszerre sok mindent csinál, de mégsem aprózódik szét. Hajnalban kel, és hiába fotózhatta Tolnay Klárit, és hiába birtokosa a Petzvál József Emlékéremnek vagy a Fejér megyei Prima-díjnak, boldogan betonozza a kerítést, metszi a szőlőt vagy ácsolja a kerti bútort.

Fizikai munkákkal teszi komfortossá az életét, hogy ne őrüljön meg a tervezéssel töltött munkaórák alatt, a monitor előtt