Ilyen volt a Szövetségesek ünnepe május elsején, 1945-ben Székesfehérváron

1945. május 1-jén a szövetségesek zászlai lobogtak Székesfehérvár főterén, a püspöki palota előtt. Az amerikai, francia, szovjet, brit lobogókat úgy tették az Országalmára, hogy a magyar szimbólum a rajta levő kereszttel együtt eltűnjön, miközben az amerikai, francia, szovjet és brit magyarországi hadvezetés együtt ünnepelt a hazai leninistákkal, sztálinistákkal. Pedig még ebben az évben a magyarok 60 százaléka a kisgazdapártot akarta. Ez a május elseje még a két évvel későbbi, demokratikusnak nevezett, háború utáni, kék cédulás választás előtt volt, de már egyértelműen jelezte, hova juthat és hova is jutott valóban Magyarország.

Nyugati asszisztencia

A hatvanas-hetvenes években nem úgy tanították nekünk, hogy már minden elrendeltetett nyolc nappal a győzelem napja, a világháború befejezése előtt. Egy nappal az után, hogy a Reichstagra kitűzték a vörös zászlót, de hét nappal az előtt, hogy a németek kapituláltak, nyolc nappal az előtt, hogy a szovjetek bevették Prágát és véget ért a második világháború, Székesfehérváron a győztes szövetségesek saját lobogóik alatt ünnepelték május elsejét Sztálin- és Lenin-képekkel, munkásököl vasököl táblákkal.

Egyértelműen kommunista ünnep volt az 1945-ben, méghozzá amerikai, francia és brit zászlók alatt. Természetesen a szovjet is ott volt, de arról tanultunk eleget. A magyar népnek már akkor a szovjet béklyót ítélték, hiába választották meg 60 százalékkal 1945 novemberében a kisgazdákat, itt már májusban kezdődött a kommunizmus ünnepe. A Szovjetunió mit is tehetett volna, nyilván érvényesítette akaratát, és ehhez teljes „pompában” asszisztáltak az amerikaiak, a franciák és a britek.

Aztán jött a langyos sörös, hideg virslis felvonulások végeláthatatlan tömege, felütésként egy jó kis kék cédulás választási csalással, majd a magyarok ezreinek börtönbe zárásával, kivégzésével. Nem hiszem, hogy nem amerikai, francia és brit asszisztálás mellett.