Senna, avagy egy példakép halála – Szász László emlékezik

E sorok olvashatóak Szász Lász­ló székesfehérvári autó­versenyző honlapján, ezt idézték tőle a leggyakrabban, amikor még többet szerepelt a nyilvánosság előtt az a pilóta, aki a rendszerváltás előtt nagyon közel került ahhoz, hogy ő legyen az első magyar Forma 1-es autóversenyző.

Nem rajta múlott, hogy a lehetőség örökre lehetőség maradt, s nem versenyezhetett abban a kategóriában, ahol példaképe, a 25 éve meghalt Ayrton Senna. Akivel a Hungaroringen személyesen is találkozott.

– Az a rövid beszélgetés mély nyomot hagyott bennem, a mai napig sem feledtem el. A sportpályafutásom alatt sokszor példaként lebegett a szemem előtt, hogy egy sikeres ember, a motorsportban világsztár mennyire „természetes ember” tudott maradni minden tekintetben – emlékezett minap, amikor arról a találkozásról beszélgettünk. – Nyelvi nehézségeink voltak, én németül, ő portugálul és angolul tudta megértetni magát, de megittunk a csapatbusznál egy kávét, aztán sietett, tette a dolgát. Ajándékot kapott, egy festmény készült róla, s annak az átadásánál segítettem.

Ki volt Ayrton Senna a világnak? Könyveket írtak róla, filmeket forgattak az életéről, de ha már a magyarországi versenynapok szóba jöttek, arról talán a legbeszédesebb adat: a Hungaroringnek is volt egy, a szakemberek által kiszámított ideális, azaz „leggyorsabb köre”, amit a brazil már az első edzések egyikén megjavított. A háromszoros világbajnok pilótát sokan ma is a világ valaha volt legjobb, leggyorsabb Forma 1-es autóversenyzőjének tartják. Élete a statisztikák nyelvén: 161 futamon indult el, ebből 41-et megnyert, 23-on második, 16-on harmadik lett, 50-et nem fejezett be, 65 első rajtkockát szerzett és 19 versenyen futotta a leggyorsabb kört.

– Olyan egyedi stílusa volt, amit sokan kritizáltak, agresszívnak mondták, mert nehezen veszített olyan helyzetekben, amikor más már engedett volna – jellemezte „szakmai” szempontból Szász László.

– Neki csak az első helyezés, csak a győzelem számított, semmi más. Néha túl sokat kockáztatott, s több olyan szituációt kihasznált, amit más nem, meg sem próbált volna. Ezt pedig sokan nem szerették. Idővel aztán ezek a kritikák elcsendesedtek, amikor a világ rájött, ő egy ilyen ember, aki így versenyez, őt így kell elfogadni.

Senna 25 éve, 1994. május elsején, 14 óra 17 perckor veszítette életét a San Marinó-i nagydíjon. A nagy vetélytárs, Prost korábban azt mondta róla, hogy azt hiszi, nem halhat meg, mert hisz Istenben, és ez nagyon veszélyes. Igaza volt?

A hatodik körben még vezetett, de a Tamburello-kanyart nem tudta bevenni, egyenesen a betonfalnak ütközött. A baleset után egy pillanatra azt lehetett látni, hogy a sisakja félrebillen, ezért sokan azt hitték, még él, ám többé nem mozdult. Halálát nem az ütközés, hanem a jobb szemébe fúródó, leszakadt felfüggesztés rúdja okozta.

– Iszonyú gyors volt az a kanyar, hiszen közel 300 kilométer per órával száguldottak ott. Halálát egy sor olyan véletlen egybeesés okozta, amit nem lehetett kivédeni.

Mi változott a tragédia után az autóversenyzésben?

– Az a hétvége egészen tragikus volt, hiszen Ratzenberger is meghalt akkor San Marinóban, mégis elindították a versenyt. Még Senna is mondta, hogy módosítani kellene a szabályokat a nagyobb biztonság érdekében, de a halála kellett ahhoz, hogy ezek megváltozzanak. Lassítókat tettek a pályák túl gyors szakaszaihoz, az autókon és a pilóták felszerelésén, nyak- és fejvédőjén is több kötelező változtatást eszközöltek.

A brazil már életében legenda volt, Szász László csak egy volt a sok millió csodáló között.

– Gyerekkórházakat támogatott, de ezt titokban tartotta, nem akart semmiféle reklámot. A vagyonának nagy részét a braziliai árvákra hagyta, nem véletlenül kapott állami temetést és lett máig legenda a neve. Bármerre járok a világban, Olaszországtól Japánig máig nagy tisztelet övezi a nevét. Beszélgettem brazil autóversenyzőkkel: mindenki Ayrton Senna szeretett volna lenni… De az nagyon nehéz.