Az utak papír Jaguárjai

Van még olyan autó, ami után az utcán megfordulnak fiatalok és idősebbek egyaránt! Sőt, itt van egyből kettő, csodálatos alapossággal megépített darab. Nézem ezt a két Trabit, hihetetlen, ahogy az emberek mosolyogva, vidáman mutogatva élvezik a füstölgő látványt. Hisz' modern autókkal fertőzött világunkban egyik   sem vált ki ilyen szenvedélyeket a nézelődők többségéből. Egy elhagyatott szovjet laktanyát választottam a fotózáshoz, hisz' amikor ezek az autók ezerszám futottak útjainkon, itt is titokzatos élet folyt. Mennyi minden változott az eltelt évek alatt...  

A két tuningcsoda

Az utca embere nosztalgiázik a Trabantok láttán. Mert akkoriban  a '70-es, '80-as években  ez volt a Honecker-Mercedes, amire szülőhazájában is milliók voltak képesek  várakozni  8-10 évet. Amelyhez az ínséges merkuros években itthon is hosszas várakozással lehetett csak hozzájutni. Színválasztás, motorverziók, felszerelési szintek, ugyan! Örülhettünk, ha végre megjött, és minden működött rajta. Mert ez volt az emberek vágya, az autózás és a birtoklás alsó lépcsője. Családok jártak vele nyaralni, dolgozni, és álmodoztak benne egy szabad világról.
 De mit tudhatnak mostani fiatal tulajdonosaik a Trabantozás nehéz éveiről, amikor még nem volt zöldkártya és regisztrációs adó, amikor még a benzinkutakon könnyedén lehetett keveréket venni a kétüteműekhez, és hivatalosan  sem zavart senkit a tájat ellepő kékes füst, mert nem beszélt senki sem ózonlyukról, szmogriadóról, meg Euro 5-ös károsanyag-kibocsátási  normákról. Főhőseinknek a Trabi csak szórakozás és hobbi. Szabadidőt és pénzt nem sajnálva, alaposan átépítették ezeket a relikviákat. Hrusovszki Tamás a Kawasaki zöld limuzin alkotója, barátja és garázsszomszédja Németh Csaba a gyöngyházkék,  nagycsaládos kombi boldog gazdája. Ahogy bevallották: Egymást viszik bele újabbnál újabb átalakításokba.  Rendszeresen kiutaznak minden Trabant bölcsőjébe, Zwickauba, a klubtalálkozókra. Ott mindig találnak valami újabb csecsebecsét, amivel felvértezhetik kedvenceiket.
 De lássuk Tomi zöldségét: Alaposan megültette és Wartburg-felnikre, széles gumikra állította, és igényes hangzású hifivel szerelte fel az autóját. De a kétütemű Trabi-motort sem hagyta érintetlenül. Alapos tuningolás után most már eléri az óránkénti  140 kilométeres végsebességet! Ehhez az eszeveszett tempóhoz a megfelelő leszorító erőt a csomagtartófedélen elhelyezett szárny biztosítja.
 Csabi a kombiban másképpen közelíti meg a "fénysebességet".  Kidobta a kéthengeres szériamotort, és egy másfélszer hatalmasabb, 65 lóerőre felpumpált, 3 hengeres Wartburg izomgépet szerkesztett a motortető alá a tőle megismert hihetetlen precizitással. A papír Jaguár így 180-nal szégyeníti meg a gyengébb idegzetű sofőr kollégákat a belső sávban. Ne felejtsük el, ez a rakéta nincs 700 kiló! A tempó megfékezését elöl és hátul tárcsafékekre alakított fékrendszerre bízta. Nem csak központi zárat, motoros ablakemelőt és riasztót építettek az autókba,  de találhatunk a srácok verdáiban olyan extrát is, ami még sok mai autóban sincs: bőrülés, xenon fényszóró, DVD-lejátszó.
 Két, ennyire jó karban lévő Trabit ritkán látni a kihalásra ítélt kétütemű falka utolsó egyedei között. Hiszen a sokaknak már csak munkásautóként vagy a rotakapa cipelésére használatos autó, ennek a két fiúnak az ékszere, kincse, amit csak napsütésben vesznek elő.