Mindenhová gyalogol

A véradók legutóbbi, tavaly év végi köszöntésén is meghatottan beszélt a segítségnyújtók önzetlenségéről, a véradás szerepéről, fontosságáról a csákvári polgármester, kinek szavai igazán nem tűnhettek pusztán udvariaskodásnak: saját tapasztalatból tudja, mit jelent, ha az emberen teljes vércserét hajtanak végre, s ráadásul még az egyik szerve helyett is másikat ültetnek a testébe. Az alaptermészetéből kiindulóan nyugodt, a dolgokat úgyis megoldjuk állásból szemlélő Giesz János először gimnazistaként szembesült azzal, hogy szervi szívbaja van, szívében nem megfelelően működik az egyik billentyű. Édesapja mesterségét folytatta volna, de így nem asztalos lett, hanem orvosi javallatra értelmiségi. Az egyetemi évek alatt (Debrecenben szerzett földrajz-történelem szakos tanári diplomát) nem sportolhatott. Harmadik évben, egy különösen kimerítő terepgyakorlat után fogyott ki a szuflából, de nem tulajdonított különösebb jelentőséget a csákvári doktor megjegyzésének: majd kicserélik ezt neked később!

Giesz János pedagógusként az iskolában több pozíciót is betöltött fiatal családosként, emelkedett a vezetői ranglétrán is, sok volt a munka, mint mondja, a sorozatos orvosi intelmek ellenére ezért is hanyagolta egészségi állapotát, míg nem egyszer influenzás volt, s az alapos kivizsgálás után az orvosok már nem engedtek álláspontjukból: a rossz billentyűt ki kell cserélni, hacsak a páciens nem akar meghalni még negyvenéves kora előtt. Amikor azonban a Városmajor utcai szívklinikán megállapították, hogy Giesz János aortabillenytűje már alig zár és el is van meszesedve, az akkor már többgyermekes családapa elhatározta magát a műtétre. Érdekes módon itt ismét szerepet játszott az életében a vér, Magyarországon ugyanis akkor különösen riasztó hírek terjengtek az AIDS-fertőzésről, így a vérkészítmények felülvizsgálatáig az ő műtétjét is elhalasztották egy fél évre.

- Amerikai gyártmányú pirolit-karbon billenytűt ültettek be, amely évente több millió ütést kibír. A műtét után értesültem, hogy az új billenytű nélkül 5-6 további évet sem adtak volna nekem az orvosok - meséli a polgármester, hozzátéve, amikor első műtét utáni élménye, nevezetesen hogy parázs van a szíve helyén, elmúlt, azt könnyezte meg, amikor azon a szép napsütéses februári napon a kórházban, a nővérke hat képeslappal állított oda az ágyához: legyen oly szíves ezeket aláírni, mert azoknak lesz, akik vért adtak a műtétjéhez... Néha ma is elgondolkodik, kik lehettek azok? Úgy érezte, az a nap valamiféle újjászületés volt.

Giesz Jánosnak máig fájó pont, hogy ő maga a vérhigításra szolgáló gyógyszerek szedése miatt nem adhat vért, korábban ugyanis rendszeres véradó volt. Helyette megpróbál minél jobban vigyázni magára, persze kérdés, egy közismerten feszültségekkel terhes hivatásban erre mennyire van lehetősége.

- Szerencsére nem vagyok ideges típus - mosolyog. - És csak azért is sportolok, persze óvatosan. Az iskolában be-beállok a gyerekekhez focizni, soha nem dohányoztam, néha egy pohár vörösbort megengedek magamnak vérképzőnek... Akik ismernek, azok azt is tudják rólam, hogy kocsiba már csak akkor ülök, ha messze kell mennem, de itt a településen belül biciklizem, de a legszívesebben mindenhová gyalog járok.

Giesz János pedagógusként az iskolában több pozíciót is betöltött fiatal családosként, emelkedett a vezetői ranglétrán is, sok volt a munka, mint mondja, a sorozatos orvosi intelmek ellenére ezért is hanyagolta egészségi állapotát, míg nem egyszer influenzás volt, s az alapos kivizsgálás után az orvosok már nem engedtek álláspontjukból: a rossz billentyűt ki kell cserélni, hacsak a páciens nem akar meghalni még negyvenéves kora előtt. Amikor azonban a Városmajor utcai szívklinikán megállapították, hogy Giesz János aortabillenytűje már alig zár és el is van meszesedve, az akkor már többgyermekes családapa elhatározta magát a műtétre. Érdekes módon itt ismét szerepet játszott az életében a vér, Magyarországon ugyanis akkor különösen riasztó hírek terjengtek az AIDS-fertőzésről, így a vérkészítmények felülvizsgálatáig az ő műtétjét is elhalasztották egy fél évre.

- Amerikai gyártmányú pirolit-karbon billenytűt ültettek be, amely évente több millió ütést kibír. A műtét után értesültem, hogy az új billenytű nélkül 5-6 további évet sem adtak volna nekem az orvosok - meséli a polgármester, hozzátéve, amikor első műtét utáni élménye, nevezetesen hogy parázs van a szíve helyén, elmúlt, azt könnyezte meg, amikor azon a szép napsütéses februári napon a kórházban, a nővérke hat képeslappal állított oda az ágyához: legyen oly szíves ezeket aláírni, mert azoknak lesz, akik vért adtak a műtétjéhez... Néha ma is elgondolkodik, kik lehettek azok? Úgy érezte, az a nap valamiféle újjászületés volt.

Giesz Jánosnak máig fájó pont, hogy ő maga a vérhigításra szolgáló gyógyszerek szedése miatt nem adhat vért, korábban ugyanis rendszeres véradó volt. Helyette megpróbál minél jobban vigyázni magára, persze kérdés, egy közismerten feszültségekkel terhes hivatásban erre mennyire van lehetősége.

- Szerencsére nem vagyok ideges típus - mosolyog. - És csak azért is sportolok, persze óvatosan. Az iskolában be-beállok a gyerekekhez focizni, soha nem dohányoztam, néha egy pohár vörösbort megengedek magamnak vérképzőnek... Akik ismernek, azok azt is tudják rólam, hogy kocsiba már csak akkor ülök, ha messze kell mennem, de itt a településen belül biciklizem, de a legszívesebben mindenhová gyalog járok.

Giesz János pedagógusként az iskolában több pozíciót is betöltött fiatal családosként, emelkedett a vezetői ranglétrán is, sok volt a munka, mint mondja, a sorozatos orvosi intelmek ellenére ezért is hanyagolta egészségi állapotát, míg nem egyszer influenzás volt, s az alapos kivizsgálás után az orvosok már nem engedtek álláspontjukból: a rossz billentyűt ki kell cserélni, hacsak a páciens nem akar meghalni még negyvenéves kora előtt. Amikor azonban a Városmajor utcai szívklinikán megállapították, hogy Giesz János aortabillenytűje már alig zár és el is van meszesedve, az akkor már többgyermekes családapa elhatározta magát a műtétre. Érdekes módon itt ismét szerepet játszott az életében a vér, Magyarországon ugyanis akkor különösen riasztó hírek terjengtek az AIDS-fertőzésről, így a vérkészítmények felülvizsgálatáig az ő műtétjét is elhalasztották egy fél évre.

- Amerikai gyártmányú pirolit-karbon billenytűt ültettek be, amely évente több millió ütést kibír. A műtét után értesültem, hogy az új billenytű nélkül 5-6 további évet sem adtak volna nekem az orvosok - meséli a polgármester, hozzátéve, amikor első műtét utáni élménye, nevezetesen hogy parázs van a szíve helyén, elmúlt, azt könnyezte meg, amikor azon a szép napsütéses februári napon a kórházban, a nővérke hat képeslappal állított oda az ágyához: legyen oly szíves ezeket aláírni, mert azoknak lesz, akik vért adtak a műtétjéhez... Néha ma is elgondolkodik, kik lehettek azok? Úgy érezte, az a nap valamiféle újjászületés volt.

Giesz Jánosnak máig fájó pont, hogy ő maga a vérhigításra szolgáló gyógyszerek szedése miatt nem adhat vért, korábban ugyanis rendszeres véradó volt. Helyette megpróbál minél jobban vigyázni magára, persze kérdés, egy közismerten feszültségekkel terhes hivatásban erre mennyire van lehetősége.

- Szerencsére nem vagyok ideges típus - mosolyog. - És csak azért is sportolok, persze óvatosan. Az iskolában be-beállok a gyerekekhez focizni, soha nem dohányoztam, néha egy pohár vörösbort megengedek magamnak vérképzőnek... Akik ismernek, azok azt is tudják rólam, hogy kocsiba már csak akkor ülök, ha messze kell mennem, de itt a településen belül biciklizem, de a legszívesebben mindenhová gyalog járok.

- Amerikai gyártmányú pirolit-karbon billenytűt ültettek be, amely évente több millió ütést kibír. A műtét után értesültem, hogy az új billenytű nélkül 5-6 további évet sem adtak volna nekem az orvosok - meséli a polgármester, hozzátéve, amikor első műtét utáni élménye, nevezetesen hogy parázs van a szíve helyén, elmúlt, azt könnyezte meg, amikor azon a szép napsütéses februári napon a kórházban, a nővérke hat képeslappal állított oda az ágyához: legyen oly szíves ezeket aláírni, mert azoknak lesz, akik vért adtak a műtétjéhez... Néha ma is elgondolkodik, kik lehettek azok? Úgy érezte, az a nap valamiféle újjászületés volt.

Giesz Jánosnak máig fájó pont, hogy ő maga a vérhigításra szolgáló gyógyszerek szedése miatt nem adhat vért, korábban ugyanis rendszeres véradó volt. Helyette megpróbál minél jobban vigyázni magára, persze kérdés, egy közismerten feszültségekkel terhes hivatásban erre mennyire van lehetősége.

- Szerencsére nem vagyok ideges típus - mosolyog. - És csak azért is sportolok, persze óvatosan. Az iskolában be-beállok a gyerekekhez focizni, soha nem dohányoztam, néha egy pohár vörösbort megengedek magamnak vérképzőnek... Akik ismernek, azok azt is tudják rólam, hogy kocsiba már csak akkor ülök, ha messze kell mennem, de itt a településen belül biciklizem, de a legszívesebben mindenhová gyalog járok.

- Amerikai gyártmányú pirolit-karbon billenytűt ültettek be, amely évente több millió ütést kibír. A műtét után értesültem, hogy az új billenytű nélkül 5-6 további évet sem adtak volna nekem az orvosok - meséli a polgármester, hozzátéve, amikor első műtét utáni élménye, nevezetesen hogy parázs van a szíve helyén, elmúlt, azt könnyezte meg, amikor azon a szép napsütéses februári napon a kórházban, a nővérke hat képeslappal állított oda az ágyához: legyen oly szíves ezeket aláírni, mert azoknak lesz, akik vért adtak a műtétjéhez... Néha ma is elgondolkodik, kik lehettek azok? Úgy érezte, az a nap valamiféle újjászületés volt.

Giesz Jánosnak máig fájó pont, hogy ő maga a vérhigításra szolgáló gyógyszerek szedése miatt nem adhat vért, korábban ugyanis rendszeres véradó volt. Helyette megpróbál minél jobban vigyázni magára, persze kérdés, egy közismerten feszültségekkel terhes hivatásban erre mennyire van lehetősége.

- Szerencsére nem vagyok ideges típus - mosolyog. - És csak azért is sportolok, persze óvatosan. Az iskolában be-beállok a gyerekekhez focizni, soha nem dohányoztam, néha egy pohár vörösbort megengedek magamnak vérképzőnek... Akik ismernek, azok azt is tudják rólam, hogy kocsiba már csak akkor ülök, ha messze kell mennem, de itt a településen belül biciklizem, de a legszívesebben mindenhová gyalog járok.

Giesz Jánosnak máig fájó pont, hogy ő maga a vérhigításra szolgáló gyógyszerek szedése miatt nem adhat vért, korábban ugyanis rendszeres véradó volt. Helyette megpróbál minél jobban vigyázni magára, persze kérdés, egy közismerten feszültségekkel terhes hivatásban erre mennyire van lehetősége.

- Szerencsére nem vagyok ideges típus - mosolyog. - És csak azért is sportolok, persze óvatosan. Az iskolában be-beállok a gyerekekhez focizni, soha nem dohányoztam, néha egy pohár vörösbort megengedek magamnak vérképzőnek... Akik ismernek, azok azt is tudják rólam, hogy kocsiba már csak akkor ülök, ha messze kell mennem, de itt a településen belül biciklizem, de a legszívesebben mindenhová gyalog járok.

Giesz Jánosnak máig fájó pont, hogy ő maga a vérhigításra szolgáló gyógyszerek szedése miatt nem adhat vért, korábban ugyanis rendszeres véradó volt. Helyette megpróbál minél jobban vigyázni magára, persze kérdés, egy közismerten feszültségekkel terhes hivatásban erre mennyire van lehetősége.

- Szerencsére nem vagyok ideges típus - mosolyog. - És csak azért is sportolok, persze óvatosan. Az iskolában be-beállok a gyerekekhez focizni, soha nem dohányoztam, néha egy pohár vörösbort megengedek magamnak vérképzőnek... Akik ismernek, azok azt is tudják rólam, hogy kocsiba már csak akkor ülök, ha messze kell mennem, de itt a településen belül biciklizem, de a legszívesebben mindenhová gyalog járok.

- Szerencsére nem vagyok ideges típus - mosolyog. - És csak azért is sportolok, persze óvatosan. Az iskolában be-beállok a gyerekekhez focizni, soha nem dohányoztam, néha egy pohár vörösbort megengedek magamnak vérképzőnek... Akik ismernek, azok azt is tudják rólam, hogy kocsiba már csak akkor ülök, ha messze kell mennem, de itt a településen belül biciklizem, de a legszívesebben mindenhová gyalog járok.

- Szerencsére nem vagyok ideges típus - mosolyog. - És csak azért is sportolok, persze óvatosan. Az iskolában be-beállok a gyerekekhez focizni, soha nem dohányoztam, néha egy pohár vörösbort megengedek magamnak vérképzőnek... Akik ismernek, azok azt is tudják rólam, hogy kocsiba már csak akkor ülök, ha messze kell mennem, de itt a településen belül biciklizem, de a legszívesebben mindenhová gyalog járok.