Tudós tanár, polgárok dísze, egyszemélyes intézmény: Román tanár úr kötete

Megvallom, iIyen gondolatok is jártak a fejemben Román Károly kötetbemutató estjén a Vörösmarty Társaság Kossuth utcai otthonában, amely zsúfolásig megtelt. Nem csoda, a város köztiszteletben álló tudós tanárának (kéretik nem idézőjelbe tenni!), díszpolgárának végre megszületett saját kötetét ünnepelhettük. Az irodalmi találkozókat, műsorokat szervező, ismeretterjesztő előadásokat tartó irodalomértelmező és szerkesztő ugyanis mindig másokat szolgált, mások titkait fejtegette, glóriáját fényezte, tanított a Vasvári gimnáziumban. Barátai addig unszolták, sőt, könyörögtek neki, amíg jegyzeteit, vázlatait kikerekítette, s kötetbe rendezte. A Tallózás a magyar irodalomban esszék, tanulmányok, megemlékezések csokra, amely a fehérvári önkormányzat támogatásával, a Vörösmarty Társaság kiadásában, Péntek Imre szerkesztésében látott napvilágot. Az elegáns, szerény küllem illik a szerzőhöz, a forma és portréfotó Jónás Attila remeklése.

Pomogáts Béla irodalomtörténész baráti sorai állnak a kötet élén. Hat évtizede ismerik egymást, mindketten az ELTE bölcsészkarára jártak, és mindketten bekapcsolódtak az 56-os forradalom idején az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság munkájába. Barátjáról állítja: irodalomtörténészként is vállalja és hasznosítja a maga pedagógiai ethoszát. Tanulmányaiban nem csak a filológiai vagy a kritikusi követelményeknek felel meg, oktatni, nevelni is akar. Mindezt érdekesen, izgalmasan teszi, így a diákot, az olvasót becsalogatja a líra rejtelmes ligeteibe, a próza izgalmas fordulataiba. Beavat bennünket a regények ördögi s angyali figuráinak gonosz vagy jótékony játékaiba, a kétarcú ember bárány és tigris természetébe, a bűn és az erény harcaiba. Mindenki számára megkönnyíti a művek megismerését, megértését, üzeneteinek megfejtését.Tragikus sorsok, arcok és álarcok is megjelennek tallózásaiban: Bajor Andor, Fodor András, Takács Imre, Bokros János, Sobor Antal, Kalász Márton, Péntek Imre, László Zsolt és a többiek.

Barátai addig unszolták, amíg jegyzeteit, vázlatait kikerekítette, s kötetbe rendezte Román Károly (Fotó: OKK Kiss László)

Egyszemélyes intézményként élt, dolgozott szeretett városáért, s ma is, túl a nyolcadik évtizeden, ezt teszi. Kései kötetével esélyt adott arra, hogy megkapja - az általa nem nagyon kívánt - maradandóság pecsétjét. Tallózásából olyan irodalmi koszorú lett, amelyet bátran odatehet az általa oly sokra becsült Múzsák oltárára - hangsúlyozta laudációjában Péntek Imre, az egykori Árgus és a mai Pannon Tükör főszerkesztője. Az igényességéről, alaposságáról is híres íróról, szerkesztő munkásságáról Arató Antal bibliográfiát készített, s kigyűjtötte az Árgusban, a Várban, a Pannon Tükörben és más folyóiratokban megjelent kritikáit, esszéit. Az általa szerkesztett köteteket is megszámolta, huszonhármat talált.

Sok ifjú tehetség műveltségét gazdagította, pallérozta, útjukat egyengette. Szárnyaikat sohasem nyesegette, hanem segítette őket minél magasabbra repülni, és az élet dolgait minél mélyebben megismerni. Ezek közé tartozik Bobory Zoltán is, a kötet felelős kiadója, aki ifjan versmondó volt, majd maga is kultúraközvetítővé, költővé, íróvá érett.

Az esten virágcsokorral köszöntötte a tudós tanár legszigorúbb kritikusát, hűséges társát, Éva asszonyt. Az Isten is egymásnak teremtette őket. A hajuk hófehér, szeretetben élnek, szeretetre méltóak, szépen öregszenek, mint ahogy az a finom emberek esetében lenni szokott.