Eltáncolt szerelemvárás – világnaphoz méltó műsort adott az Alba Regia

„Anya, nézd!” – szólt egy kislány a műsor után a színházi ruhatár előtt, miközben egy ide, egy oda pörgést csinált sorban állás közben. Nem is csoda, hogy ilyen hatást tett rá az Alba Regia Táncegyüttes fellépése, amely után szerintem sokan táncra perdültek volna a közönség felnőtt tagjai közül is.

A fehérvári, Tánc világnapja alkalmából összeállított gálaműsor mindig nagy érdeklődésre tart számot és sikert arat, hiszen az együttes különböző csoportjai erre is nagy gonddal készülnek. Idén egy héttel később került sor a bemutatóra, mert a felnőtt csoport pár napja érkezett meg a kínai vendégszereplésről. Ezt azonban senki sem bánta, a szép gála pedig így egybeesett egy másik ünneppel, az anyák napjával. A műsort felvezető Kneifelné Laczkó Krisztina is utalt erre, majd ismertetőjében kiemelte: a nézők idén térben, időben, stílusban, táncos generációban sokszínű előadást láthatnak. Az elmúlt évi produkciókon kívül régebbi, sikeres koreográfiák is bekerültek a programba.

A vasárnap kétszer bemutatott gálaműsor valóban megfelelt az ígérteknek. A változatos táncok közepette jó volt figyelni, hogy ha kell, milyen szépen, egyszerre lebbennek, pörögnek azok a szép, színes, díszes női szoknyák. Mennyire ritmusra, egyszerre koppannak a cipő-és papucssarkak, szállnak a nagy gonddal befont copfok. Vagy, miként csendülnek a férfi csizmák sarkantyúi a figurázó lábakon.

Aztán volt kavalkád, amikor szinte senki nem mozgott egyszerre a mulatság közepette kialakult játékban, történetben, amelynek koreográfiája nyilván gondosan kidolgozott spontaneitáson alapult.

A kezdés mindjárt egy szép állóképpel indult a dél-alföldi Padkaporos bál című táncban, ami ezután a váratlanul kialakult mulatságok hangulatát idézte meg. Jött aztán egy magyarózdi férfi tánc, Esik eső, hull a zápor címmel, majd a lányok, asszonyok következtek a somogyi lépésekre épülő, játékosan kivitelezett Lányok vakarójával. A gyerekek, ifjak Ejebuja címmel adtak elő felcsíki táncokat, a Táncok a bekecsaljáról pedig a székelyföldi Nyárádselye forgatósaiból merítkezett.

Nagy sikere volt a Bertóké című koreográfiának, amelyben a férfiak virtuóz lépésekkel táncoltak körül egy üveget, majd három gyertyát, s utóbbiakat bizony el is oltották ügyes mozdulataikkal. Az egyesület régi táncosai, akik ma már mással foglalkoznak, de vissza-visszatérnek, szép vajdaszentiványi táncokat mutattak be. A senior csoport magyarbődi koreográfiával jelentkezett, a sort pedig egy igazán a május hónapra kitalált, szerelmet váró tánc zárta Ígéret havában címmel, a Bodrogközből.

A táncokkal összhangban voltak és sokat adtak hozzá a látványhoz a vetített háttérképek, amelyek Fehér Luca Katának köszönhetők. A Galiba zenekar szintén kitett magáért, mind a kísérő zenékben, mind az önálló számban (baranyai dallamok). Az együttes művészeti vezetőjének, Majoros Róbertnek és művészeti munkatársainak: Majorosné Szabó Veronikának, Tombor Beának, Molnár Gábornak, valamint a koreográfusoknak is köszönhetően ismét szép táncélménnyel gazdagodhattunk.

Az esti műsorban díjakat is átadtak. Köszöntötték például a jubiláló táncosokat, a tagok pedig idén is megválasztották egymás közül az Év táncosát fiú és lány kategóriában.