Albert kutya ugat, Hang Zoárd hangot lop

Beszólnak, nevetnek, átélik a történteket, félnek kicsit, amikor „sötétebb” fordulatot vesznek az események? Bizony, így tesznek, és amikor a színészek a csillagos égre néznek a Pelikán Kamaraszínház terében, ők is megfordulnak a széken, és a szereplőkkel együtt keresik Apát. Ráadásul a fantáziájuk is rendesen működik még: simán elfogadják, hogy Albert, a kutya egyáltalán nem kutyául néz ki, hanem inkább emberül, de remekül ugat, és hasonlóan mozog, szimatol, mint az a bizonyos fajtiszta óangol terror terrier. A szünetben pedig egy csapat kisgyerek ugatott a színházi előtérben.

Alan Ayckbourn: A Hangvilla titka című meséjét mutatta be a Vörösmarty Színház a Pelikánban, ügyesen használva ki annak kis terét. Mindezt azért mondom, mert a darabot eredetileg nagyszínpadra írták, ahol nyilván monumentális díszletekkel lehet illusztrálni a rejtélyes villát, sőt, akár a léghajós Apa eltűnését is. Harangi Mária rendező és kollégái azonban ügyes ötletekkel kamarakörülmények között is meg tudták mutatni a mesét. A rendező férje, Romvári Gergely díszlete egyszerű és funkcionális, mindent bele lehet képzelni, ami az illúziókeltő színészi alakításoknak, a szellemes játéknak köszönhetően meg is történik. S amíg a gyerekek belefeledkeznek az illúzióba, a felnőttek elismerőleg nyugtázzák, hogy milyen sok kedves, figyelmes megoldást láthatnak. A történet szerint sorban tűnnek el a hangok, s mint kiderül, valaki ellopja őket. Nem más ő, mint Hang Zoárd, Hang Úr, akit mindenféle zaj, zörej zavar, legelébb is a gyerekek rajcsúrozása és a kutya ugatása. A két főszereplő, Suzy az okos és cserfes kislány és kutyája, Albert joggal félhet tehát a hangja miatt.

Feltűnik még Tántor Úr, az örökké részeg szomszéd, aki egykor híres operaénekes volt, de aztán „egyszerűen” elment a hangja. Ő azt állítja, ellopták. Mama és Papa is fontos szereplők, természetesen, ráadásul ők a mesélők is, ők gördítik tovább a cselekményt, látszólag rögtönözve. Mert a Hangvilla titkában a játékban alakul a mese, a rendező megfogalmazása szerint a darab „műfaja” fejből-mese. Néhány színész összegyűlik egy helyen, körülnéznek, és a helyszínnek megfelelően kitalálják a történetet, magukra húzva a szerepeket. Már az alapötlet, a hangok eltűnése is eléggé különleges, ráadásul az egészet megszínezik az apa nélkül maradt Suzy érzései. A kislány talán csak az idegen férfi miatt talál ki különös dolgokat, akivel Mama kokettálni kezd.

Mamát, Papát, a két mesélőt Váradi Eszter Sára és Keller János alakítja – összeszokott páros. Bábinszki Ágnes (Suzy) természetes és kedves, ijedt sikoltásai pedig hatásosak.Tántor Úr tántorgása és szörnyű éneklése nagyon tetszett a gyerekeknek, és Kozáry Ferenc ki is hozza a figurából, amit lehet. Albertként Hernádi Szabolcs „ugat” és kutyálkodik jól, túlzások nélkül. Hang Úr Resetár Dániel, nem mindig gonosz, de amikor az, akkor tényleg annak látszik.

A gyerekek vették a lapot, bár néha úgy éreztem, hogy kicsit elfogódottak. A kisiskolások tán merészebbek lesznek.