A legbecsesebb művek

Nagy és tekintélyes kiállítást rendeztek a Csók István Képtárban. A címe és tartalma: Németalföldtől Rómáig – Válogatás a Zichy-gyűjtemény legszebb festményeiből és szobraiból. A budapesti Szépművészeti Múzeum-Magyar Nemzeti Galéria és a székesfehérvári Szent István Király Múzeum együttműködésével jött létre. Az előzményekről már írtunk, és a tárlathoz készült pompás katalógus előszavában is utal rá Kovács Eleonóra, az egyik kurátor. Gróf Zichy Jenő születésének 175. évfordulója alkalmából a Zichy-expedíció címmel 2012-ben rendezett kiállítást a Szent István Király Múzeum. Már akkor jelezték, hogy folytatni kívánják a gróf és családja életével kapcsolatos kutatásokat. A katalógusban több tanulmány is olvasható a családról és az általuk létrehozott gyűjteményről, amelynek legkiválóbb darabjait mutatják be a képtárban.

Fotó: Lovász Lilla

Amikor a műtárgyak gyűjtéséről beszélünk, akkor elsősorban Zichy Edmundról és fiára, Zichy Jenőre gondolunk. Ahogy Kelényi György művészettörténész a kiállítás megnyitóján fogalmazott, különösen Zichy Edmund érdemli meg a figyelmünket. Már az élete is regénybe illő, Zichy Aladár, a család leszármazottja meg is jegyezte, hogy Jókai Mór az apáról, Zichy Ferencről és fiairól, Edmundról és testvéreiről mintázta A kőszívű ember fiai című regényét. Edmund élénken érdeklődött a tudomány és a művészetek iránt, elkötelezett, képzett gyűjtő volt. Halála után fia, Jenő örökölte a gyűjteményt, amit továbbfejlesztett, és 1902-ben műtárgyaiból magánmúzeumot létesített, az első ilyet az országban. A hatalmas gyűjteményt végrendeletében a városra hagyta. A képek, plasztikák, keleti tárgyak később a Szépművészeti Múzeumba és az Iparművészeti Múzeumba kerültek, azaz szerencsére közkinccsé lettek.

Amint azt Kelényi György megjegyezte, a kiállításon nem szerepelnek ugyan a festészet legnagyobbjai, abszolút főművei, ugyanakkor egyenletesen magas színvonalú a tárlat, szinte nem lehet felfedezni gyenge munkát. Ezt mi is tanúsíthatjuk, s habár a tárlat érthetően nem forradalmasítja a képzőművészetet, de a németalföldi festmények például nagyszerűen bemutatják azt a magas fokú vizuális kultúrát, amelyet a flamand és holland festők képviseltek. A mai nézőt is magával ragadja az aprólékos, gondos festésmód, a technikai tudás. Ez elmondható a Magyarországon született 18. századi cseh festő, Jan Kupecky műveire is. Nem maradhattak ki a tárlatból Markó Károly képei sem, amelyek a romantika korának délre vágyódását jelzik, Itália derűs, idilli tájaira.

A Csók képtárban látható válogatás ismét egyesíti a magyar művelődéstörténet egy fontos fejezetének korábban összetartozó darabjait. A 20. század viszontagságai miatt rendkívül kevés olyan korabeli hazai gyűjtemény rekonstruálható, amelyet ilyen teljességgel ismerhet meg a művészetkedvelő közönség.