56: Katartikus emlékezés

A Főnix színházi műhelyét látta vendégül hétvégén a szanatórium kultúrtermében a város, amely a Bicskei Kiss László rendezte „Az angyalok nem sírnak - Játék az élettel 1956 emlékére” című Kiss József alkotást mutatta be a csákvári közönség előtt.

A dráma, amely egy jómódban felnőtt fiatal lány és egy ifjú forradalmár szerelmén keresztül mutatta be 1956 tragikus történelmi pillanatait, számos érzékeny és megindító mozzanattal tette ma is aktuálissá a darabot. A darab különlegessége, hogy a rendező maga is megjelenik a színpadon, mégpedig az ÁVH alezredese személyében. A történet során megjelenik felesége, lánya és az ő közvetlen környezetük is: szerelem, felkelők, orvos és a házmester is.

Fotók: Némedi István

Az előadásból kiderült: az emberi kapcsolatok szövevényes rendszere, a barátság, a házasság, a családi bonyodalmak épp úgy nehezítették vagy éppen könnyítették az életet hatvan évvel ezelőtt is, mint ma, s melyeken egyik oldalon átizzott a hazaszeretet és a szabadság iránti vágy tüze, másik oldalon pedig az emberiség sötét és ma is élő rákfenéje, a hatalomvágy és a bosszú.

Fotók: Némedi István

Ezen érzelmi húrok mentén, mikor a tét az élet vagy a szabadság, rajzolódhat ki egy jó előadásban az, mennyire játszhat, játszhatott szerepet az egyének és közösségek életében a méltóság. A csákvári közönség soraiban katarzist emlegettek, így Kiss József drámájáról elmondhatjuk: méltó színpadi emléket állít a hatvan évvel ezelőtti katarzisnak, s nem mellesleg emberközelivé tett történeteivel gondolatébresztő hatással is bír.