Kultúra

2015.04.08. 18:59

Az Eleven Hold egy nagy család

A 2000-ben napvilágot látott első lemezük után az egész ország megismerhette a móri zenekart, rengeteg munkájuk volt ebben. Bár Egri Balázzsal és Pábli Róberttel lenne teljes a Hold, most néhány tegnapi percről Moller Zsolttal, ifj. Bodó Gyulával és Szili Róberttel beszélgettem.

Buthy Lilla

Az Eleven Hold elődjének az 1994-ben alakult Hetes Körzet tekinthető, ami Marosi Sándor halála után feloszlott. Aztán a Nowhere-ben szárnyait bontogató ifj. Bodó Gyula és Török-Zselenszky Tamás aka. Nap elkezdtek dalokat írni, és azon kapták magukat, hogy megszületett a zenekar: magnóra vették a dalokat, így készült el az első demó. A gödöllői országos Dalostalálkozón játszottak először, a történet ezen pontján még Majdnem néven: Joós Zsófia hegedült, Tamás gitározott és énekelt, Gyula pedig gitározott. Szili Róbert, kongás Gyula és a Majdnem zenekar révén került az együttesbe. Az aranykorról csak úgy röpködnek az anekdoták: művésztáborról, hangulatos próbákról, karddal fenyegetőző szomszédról, arról, hogy egyszer lakatra zárták őket, száraz kenyér hamutartóról, Balatoni utcazenélésről, világgámenésről. No, de honnan indultak?

– Elég idős voltam már a rockzenéhez, tizennégy évesen kezdtem el gitározni. Balassa Bélánál tanultam, aki a zenekart a mai napig végigkíséri. Hathatós szülői segítséggel vettem meg életem első akusztikus gitárját, amit később a Fél százalék című számunk klipjében áztattam szét a kádban. Ott fejezte be a karrierjét – meséli Gyula, majd a 2002-es londoni kitérőjére terelődik a szó:

– Kaptunk egy fél év szünetet, Zsófi au-pair-nek állt, gondoltam én is kimegyek csavarogni. Nulla angollal és a gitárommal szálltam fel a buszra. Utcazenéltünk, hol aluljárókban, hol kocsmákban kalapoztak nekünk. Egyszer Zsófi megbetegedett, én meg egész nap lent zenéltem véres ujjal, mert hát nem retúrjegyünk volt, csak oda. Egy fontot hoztam haza, tök véletlenül, bent maradt a zsebemben – nevet fel Gyuszi, majd Moller Zsolt énekes veszi át a szót, akit mindig inkább az elektronikus zene vonzott.

Moller Zsolt, Bodó Gyula, Szili Róbert (Fotó: Koppán Viktor)

– A rockzenét sosem szerettem, inkább villanyzenét, Depeche Mode-ot és Bonanza Banzait hallgattam. Gyulával már régóta ismertük egymást, az egyik klubban mindig lenyúlta az összes jó csajt, akiről ábrándoztam – meséli nevetve az énekes, aki 2010 környékén került a bandába, amikor az együttes, Nap kiválása után újjáalakult.

– Zenész rengeteg van, de olyan, akivel lehet zenélni, aki társ ebben, na az nagyon ritka. Persze nehéz, amikor egy hosszú korszaknak vége lesz, de ha már belesavanyodsz az egészbe, és rosszul érzed benne magad, akkor miért zenélsz? – tér ki egy pillanatra a zenekar töréspontjára Gyula. – Egyszercsak felhívott a Gyuszi, hogy lenne egy-két dal a próbateremben. Őrült jól sikerült az egész próba: rájöttem, hogy a rockzenét hallgatni nem szeretem, de csinálni nagyon! Én nem egy zenekarba szálltam be, hanem egy baráti társaságba, akik nagyjából minden szabadidejüket együtt töltik. Igazából az Eleven Hold egy család – teszi hozzá Moller Zsolt.

A zenekar legközelebb Móron lép fel, a Szent György-heti vigasságokon.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!