Mindennapi köntörfalaink

A még 2007-ben leforgatott Köntörfalak bár 2-3 különböző helyszínen játszódik és egészen hosszúnak tűnik a szereplőlistája is, mégis klasszikus kamaradarab. Három ember sorsa köré, mint először vonzó, érdekes mintájú, majd egyre fojtogatóbbá váló keleti kelme csavarodik a történet. A dialógusok ereje a kimondatlanságokban, befejezetlen fél- és negyedmondatokban rejlik. Az alapanyagot nem csak rendezőként, de íróként is jegyző Dyga nagyon ügyesen játszik a késleltetés eszközével. Mivel három szereplője fizikai akcióba nem kerül, pusztán mondatszinten muszáj fenntartani a feszültséget, ami a Köntörfalakban remekül működik. Egy ragyogó fiatal, hedonista és sodródó életvitelű lány, Eszter (Tompos Kátya) randizik egy nem hozzáillő, pocakos, csendes férfival (Elek Ferenc). Miután egy szerencsétlenre sikerült vacsorát követően a nyilvánvalóan eleve halálra ítélt kapcsolatra pontot tennének, elkezdődik köztük egy beszélgetés, amely egy idő után különös fordulatot vesz: kiderül, hogy a két ember és később a lány megjelenő homoszexuális bátyja, Gábor (Rába Roland) sorsa a múltban drámai módon kapcsolódott össze - anélkül, hogy erről bármelyiküknek akár csak sejtése is lett volna. Bár a sztoriban elrejtve ott létezik az elvárható - és be is következő - végkifejlet, Dyga finoman, szinte kézen fogva vezeti el addig a nézőt. A színészválasztás is telitalálat: a szép kislány szerepkörből végre kitörő Tompos Kátya éppúgy remek, mint a drámai hősként még nem igen látott Elek Ferenc.

A még 2007-ben leforgatott Köntörfalak bár 2-3 különböző helyszínen játszódik és egészen hosszúnak tűnik a szereplőlistája is, mégis klasszikus kamaradarab. Három ember sorsa köré, mint először vonzó, érdekes mintájú, majd egyre fojtogatóbbá váló keleti kelme csavarodik a történet. A dialógusok ereje a kimondatlanságokban, befejezetlen fél- és negyedmondatokban rejlik. Az alapanyagot nem csak rendezőként, de íróként is jegyző Dyga nagyon ügyesen játszik a késleltetés eszközével. Mivel három szereplője fizikai akcióba nem kerül, pusztán mondatszinten muszáj fenntartani a feszültséget, ami a Köntörfalakban remekül működik. Egy ragyogó fiatal, hedonista és sodródó életvitelű lány, Eszter (Tompos Kátya) randizik egy nem hozzáillő, pocakos, csendes férfival (Elek Ferenc). Miután egy szerencsétlenre sikerült vacsorát követően a nyilvánvalóan eleve halálra ítélt kapcsolatra pontot tennének, elkezdődik köztük egy beszélgetés, amely egy idő után különös fordulatot vesz: kiderül, hogy a két ember és később a lány megjelenő homoszexuális bátyja, Gábor (Rába Roland) sorsa a múltban drámai módon kapcsolódott össze - anélkül, hogy erről bármelyiküknek akár csak sejtése is lett volna. Bár a sztoriban elrejtve ott létezik az elvárható - és be is következő - végkifejlet, Dyga finoman, szinte kézen fogva vezeti el addig a nézőt. A színészválasztás is telitalálat: a szép kislány szerepkörből végre kitörő Tompos Kátya éppúgy remek, mint a drámai hősként még nem igen látott Elek Ferenc.